Cn 9 - kontroll UH, vegyes érzelmek

8:10-re értem a BMC-be, voltak jópáran előttem (bár a recepciónál megörültem, hogy olyan kevesen vannak, de az emeleten Szűcs irodája/vizsgálója előtt épp hogy kaptam ülőhelyet, tömve volt...). Megvizsgált 4 lányt, aztán műtőbe hívták...várakozás tovább... Végül fél 11-kor jutottam be, de ezen nem izgattam magam, fél nap szabin voltam, és számítottam is rá, hogy ücsörgős lesz a dolog.

Nos az eredmények:
Endometrium: 10mm
Bal oldali ovarium: 1 db 14 mm-es tüsző + 1 db 18 mm-es tüsző
Jobb oldal: erre konkrétan semmit nem mondott.
(emlékeztetőül nekem a bal oldal a hycosy szerint nem, vagy csak nehezen átjárható, a jobb oldal pedig szuperül működik)

Éreztem én, hogy a bal oldal dominál, de hogy jobb oldalon semmi ne legyen...hát hogy őszinte legyek elszomorított, nem is kicsit.

Szűcs doktor nem sokat teketóriázott, elhadarta, hogy ma még adjak magamnak egy adag Menopurt, holnap este 8-kor tüszőrepesztő (2 adag Pergnyl, hasba bőr alá), hétfőn inszem. A férjem reggel 8-kor menjen, én elég lesz, ha 10-11-re, papucs, köntös, hálóing, viszlát.
Aztán gyorsan megkérdeztem, hogy mire számítsak így, hogy nekem a bal oldal nem százas...belenézett a papírokba (látszott, azt se tudja miről beszélek, ami OK, állami hely, ezer páciens, de ugye erre írtam a múltkor, hogy résen kell lenni, kérdezni és utána menni a dolgoknak, mert ők maguktól nem fognak pátyolgatni és részletesen magyarázni), aztán azt mondta, hogy tulajdonképpen a hycosy vizsgálat nem 100%, simán lehet attól még esélyes az az oldal, de ha esetleg nem sikerül most teherbe esnem, akkor ebben az esetben eltekint attól, hogy hagyjunk egy hónap szünetet (ezt már máshol is hallottam/olvastam, hogy Szűcs doktornál ki kell hagyni 1-1 hónapot két inszem között), akkor a következő hónapban folytassuk azonnal. Viszont mi nagy valószínűséggel jövő hónapban elutazunk (nyilván a mostani eredmények függvénye), szóval a február felejtő, azt mondta akkor 2 hónapot hagyjunk ki...magyarul április.
Persze ne szaladjunk ennyire előre, most ennek a hónapnak kell esélyt adni.
De megmondom őszintén én sírva mentem a kocsihoz és végig bőgtem a munkahelyemig az utat. A férjem és az anyukám is bíztattak, hogy nem szabad így nekikeseredni, fő a pozitív hozzáállás, még bármi lehet, stb. És persze tudom, hogy így van, de nem hiszem el, hogy ilyen peches vagyok. Szeptemberben is a stimulált hónapban a bal oldalam dominált... (bár ott a jobb oldalon is volt tüsző)

Azért meg kell állapítanom, hogy az élet nagy játékos, keveri a lapokat rendesen. Tudom, hogy nekem ez óriási feladat, hogy optimistán és pozitívan álljak a dolgokhoz, higgyek magamban és abban, hogy sikerülni fog (talán a blogból sokszor nem ez jön le, de nekem kőkemény harc a pozitív gondolkodás, alapból sajnos nem így vagyok összerakva)... és most, amikor tényleg úgy álltam neki, hogy most aztán mindent megteszek, működni fog, siker lesz, akkor gördít elém egy ilyen akadályt a sors (vagy nevezzük bárminek bárkinek), hogy még jobban kell hinnem és még jobban kell akarnom. Mert nyilván ez a feladat, hogy még a reménytelennek tűnő helyzetben is bízni kell.
Erről fog szólni a ma délutánom és az estém. Igenis összeszedem magam és megbeszélem a bal oldali petékkel, hogy küzdjék át magukat, ennek akkor is SIKERÜLNIE KELL.

Update:
És ha már pozitív hozzáállásnál tartunk, azért azt mégiscsak meg kell jegyezni, hogy az injekciókra jól reagáltam, lett két szép tüsző, a nyálkahártya is tökéletes, szóval ezekkel mindenképp elégedett vagyok.

Életjel...karácsony és a jövő

Ezer meg egy éve nem írtam, ami egyfelől frusztrál, másfelől viszont nem volt kifejezett közléskényszer bennem az utóbbi időben....így mások blogjainak olvasása/kommentelése és persze a hatalmas öröm miattuk (Heni pozitív tesztje, Est világra jött Kissmajma) és mély szomorúság mások kudarca miatt (akiket inkább nem nevesítek, mert biztosan tudom hamarosan ugyanolyan öröm éri őket is, és akkor majd esküszöm külön bejegyzésben gratulálok!:), szóval ezekkel teltek inkább a blogírás helyetti percek...

Mindenkinek aki olvas, együtt izgul velem/velünk és főleg akik hasonló cipőben járnak, boldog és békés karácsonyt kívánok, az új évre pedig mindenkinek külön-külön pozitív teszteket, növekvő pocakot, problémamentes babavárást és gyönyörű kisbabát! Azoknak, akik már átélték a terhesség és anyaság csodáját pedig azt, hogy legalább annyira élvezzék és értékeljék a babázás minden percét, mint a várakozás hosszú napjait, hogy a nehézségek ellenére bőven legyen túlsúlyban az öröm, boldogság és a tudat, hogy az egyik legnagyobb vágyuk immár teljesült! :)

Velünk sok történés igazából nincs, elmondhatatlanul várom a január elejét, amikor újra a BMC vendégszeretetét élvezhetem és kezdetét veheti az első (és egyben utolsó) inszeminációm.
Egész egyszerűen eldöntöttem, hogy a 2013-as az utolsó kettesben töltött karácsonyunk a férjemmel, jövőre pedig már hármasban ünneplünk. Legyen is elég ennyi, mást nem is kívánok. :)

Best decision ever - avagy BMC 1. konzultáció

Elmondhatatlanul örülök, hogy bejelentkeztem, hogy elmentem és hogy végül nem lett a pénteki Mensmentises ultrahangból semmi, és így ezt a hónapot már a BMC-ben indíthatjuk a vizsgálatokkal.
9-re volt időpontom, és jelentem most 10:57 van, átautózva a fél várost is itt ülök a munkahelyemen! :)

Kedvesek voltak, türelmesek, segítőkészek, elmagyaráztak mindent, felvették az adatokat a jóféle kattogós írógéppel (én csíptem az egészet úgy, ahogy volt!), és mivel pont a ciklus 4. napján vagyok, a vérvételt is megejtettük.
Elfogadják a meglévő leleteinket, még a párom januári spermaeredményét is abban az esetben, ha a mostani amit majd ők végeznek nem mutat nagy eltérést.

Legközelebb október 31-én megyek vérvételre, nőgyógyászati vizsgálatra (UH), közben a férjem is elmegy a spermavizsgálatra és nagyon nagyon bízom benne, hogy novemberben akár már érdemben is történhet valami.

Nekünk itt lesz kisbabánk! :)

8. cn - kontroll ultrahang

Az előírtak szerint szépen beszedtem a ciklus 3. napjától kezdve a napi 2x1 clostilbegytet, tegnap fogyott el. Tegnap és tegnapelőtt is éreztem a petefészkeimet, a gyógyszertől pedig minimálisan fájt a fejem, de egyáltalán nem volt elviselhetetlen. Ma pedig megvolt az ultrahang.
Eddig pozitív a dolog, jól reagáltak a petefészkeim, majdhogy nem kiegyenlített a küzdelem. :)
Bal oldalon  1 db 15mm-es, jobb oldalon 1 db 12 mm-es petesejtecském van. A jobb oldalinak bele kellene húznia, mert ugye a hycosy szerint a bal oldalon nem annyira lehetünk sikeresek, de van remény!
Holnap ismét ellenőrzés (erről azért még írok pár sort), hétvégén pedig tüszőrepesztés.
A nyálkahártya 8,5 mm, ezzel is elégedett volt a doki.

És akkor pár szót az időbeosztásról és egyáltalán a meddőség babaprojekt vs. munka kérdéskörről.
Nagyon szerencsés vagyok, mert rugalmas munkahelyem van, a főnököm nem ellenőriz és igazából középvezetői beosztásomnál fogva nem is kér(het) más számon, hogy mikor hova megyek. De. Azért nekem is vannak felelős munkáim, határidőim, jelen esetben 2 rendezvényem a hétvégén, amiket azért nem egyszerű átszervezni egyik napról a másikra (már nem magát a rendezvényt, hanem a saját időbeosztásomat). Merthogy én úgy készültem, hogy majd hétfőn lesz csak a következő ultrahang, én pedig holnap vidéken lettem volna, ehhez képest holnap ultrahang... de nem ám kora reggel pl, hogy gyorsan elintézhessem és mehessek a dolgomra, hanem ahogy épp szabad időpontok vannak... 12:00...15:30...stb.. Még véletlenül se tudom úgy időzíteni, hogy ne vágja félbe a napomat.
Szerencsére meg tudom oldani, holnap délben ott leszek és rajtam aztán tényleg ne múljon innentől semmi, de komolyan mondom fogalmam sincs hogy csinálják ezt azok, akiknek a munkahelyük sokkal szigorúbb és nem tudnak napközben eljárkálni. (arról a kérdéskörről meg aztán végképp ne beszéljünk, hogy mi van ha valakinek nincs autója..mert én nem gyengén furikázom át ilyenkor a várost, ez sem kevés idő...)

Lényeg a lényeg, hogy egyelőre jól haladunk, holnap kiderül mennyit nőnek a petesejtek és mikor kell időzíteni a tüszőrepesztőt. A doki kioktatott a mikéntjéről (ha csak be nem megyünk ügyeletre, de talán megoldjuk otthon is), nem hangzik szörnyűnek, de majd utólag nyilatkozom.

Jajj csak a jobb oldali húzzon bele...!

Egy új fejezet

Igazából nem hagyott nyugodni már eddig sem a magas FSH értékem (és az AMH-ról szinte nem is írtam itt, pedig azért lenne mit tanakodni azon is), meg ugye ott van a töprengésem arról, hogy vajon az én esetemben egy cikluskövetéses, tüszőrepesztős próbálkozás mennyire lenne hatásos, jó-e ha húzzuk az időt, stb...és akkor jött a mai bíztatás és ráerősítés Estsanatlehi részéről (itt is köszönöm!), vettem egy mély levegőt és bejelentkeztem egy Meddőségi Centrumba.

A miértekről is pár sor:

• mert több, mint másfél éve várunk a csodára, és úgy tűnik magától nem sikerül,
• mert több orvosnál jártam, próbálkoztam mindenfélével, utánajártam az IR-nek, mégsincs eredmény,
• mert úgy érzem, hogy a Mensmentis-nél sem haladunk a kellő iramban, a doki bár nagyon kedves és mosolygós, de szerinte nem kell sietni,
• mert 30 éves vagyok, a legutóbbi FSH értékem 15,1 volt, az AMH-m pedig mindösszesen 0,8
• mert KISBABÁT SZERETNÉK nem várakozást,
• mert így végre történik valami, van kitűzött dátum és fény az alagút végén!

Ami fura, hogy nyár eleje óta itt figyel a munkahelyi billentyűzetemre felragasztva egy post-it, rajta a telefonszámmal... Az utóbbi hetekben egyre többet sandítottam felé, hogy mégiscsak fel kéne hívni.
Ez ma megtörtént, és nagyon örülök, hogy nem vártam tovább!

Október 14-re kaptunk időpontot a Budai Meddőségi Centrumba.
Kicsit korábbra számítottam, de így is nagyon pozitív, hogy kb. az 5. próbálkozásra felvették a telefont, és egyáltalán van hely.

Addig viszont tanácstalan vagyok, hogy visszamenjek-e a Mensmentises dokihoz erre a cikluskövetéses dologra. Pont belefér addig egy ilyen próbálkozás, és mindig ott van a talán...hogy hátha így sikerülne...hogy ezen már nem múlik, nincs veszíteni való...hogy végülis a BMC-s időpont fix, addig bármi lehet...
Nem tudom mi legyen, alszom még rá egyet-kettőt, aztán kitalálom.

Mindenesetre a BMC-s konzultációnak nagyon örülök, úgy várom ezt az októbert, mint a messiást. Lesz nekünk is kisbabánk!:)

27. cn

27. napon vagyok, egyelőre sehol semmi.
Amennyiben az észleléseim szerint jól éreztem az ovulációt a 12. napon, tegnap/ma meg kellett volna jönnie. Persze ez önmagában az ég világon semmit nem jelent, az is lehet, hogy sokkal később volt az ovuláció és becsapott a szervezetem, de akár a luteális fázisom is lehet hosszabb, mint 14 nap.
Holnap mindenesetre elutazunk oda, ahova "minden út vezet"...4 csodálatos napot töltünk majd együtt és akár megjön akár nem, nem fogok kétségbe esni.
Ha megjön, még lelkesebben megyek majd szeptemberben vissza a dokihoz, és nagyon nagy reményekkel indulok neki a stimulált ciklusnak, mert eddig soha nem lehettem biztos abban, hogy megrepedtek a tüszőim, ő viszont injekciókkal garantálja majd. Hátha minden csak az időzítésen múlik... sose lehet tudni.
Ha mégsem jön meg, és ennek egy pici kis csoda az oka, akkor nem lesz nálunk boldogabb ember a Földön.
Nagyon nagyon várom...

Minden a maga rendjén

A hycosy vizsgálat másnapján még éreztem minimális görcsöket, illetve görcsnek nem is mondanám, inkább úgyszólván éreztem a méhemet és kész, abszolút semmi gondot nem okozott és  egyáltalán nem kellett fájdalomcsillapítót bevennem. Egyetlen darab cataflam-ot vettem be még a beavatkozás előtt, utána semmi bajom nem volt. Ne féljen tőle senki, abszolút vállalható!
Azóta megtettük, amit a haza megkövetelt, kedd-szerdán nagyon erősen jelzett a jobb oldali petefészkem, hogy megérett az előtte ultrahangon is látott petécske, szerintem abszolút minden ideális volt, és mivel ugye szerencsére ebben a hónapban pont jó oldalon volt, esélyünk is van a sikerre. :)
Nagyon bízom benne, hogy a hycosy megtisztította az útvonalat, és könnyedén egyesültek a srácaink. :)
Közben persze zajlik az élet, minden halad a maga rendjén. Dolgozunk, Balatonoztunk, készülünk a Szigetre, aztán a hosszú hétvégén még egy római utazásra is, szóval kerek a világ. :)
Jövő hét második felében pedig kiderül, hogy sikeres hónapot zárunk-e. :)

Hycosy vizsgálat eredménnyel

Ez is megvolt. És örülök, hogy elmentem. Perverz módon még egy kicsit annak is, hogy nem teljesen negatív a lelet.
Kezdjük az elején. Bevettem másfél órával a kezdés előtt egy cataflam tablettát, aztán hogy emiatt vagy amúgy se lett volna gond, nem tudom, de igazából nem sokkal volt kellemetlenebb az egész, mint egy átlag nőgyógyászati vizsgálat rákszűréssel karöltve. A mutatvány előtti tisztogatás, sőt még a katéter felhelyezése sem volt különösebben kellemetlen, egyedül akkor éreztem feszítő (majdhogynem szúró) fájdalmat, amikor a ballont (amivel a katétert rögzíti) felfújta a doktor úr. Ez szerintem bő ráhagyással számolva sem tartott 30 másodpercnél tovább. A kontrasztanyaggal való feltöltés sem volt vészes, bár éreztem, hogy valami történik odabent, de messze kibírható volt az egész.
És akkor az eredmény. A méhüreg nagyon szép, nincs mioma, sövény vagy polip, és a jobb oldali petevezető is gyönyörűen átjárható, szépen áramlott a folyadék, ahogy a nagy könyvben meg van írva.
A bal oldalon viszont alig tudott átevickélni a lötty, nincs teljesen elzáródva, de sajnos nem is funkcionál rendesen, így máris kaptam egy választ, hogy mi is lehetett az egyik oka az eddigi sikertelenségnek.
És ezt most tényleg nem általánosságban írom. Akárhányszor voltam az elmúlt 1-másfél évben ultrahangon, szinte mindig a bal oldali petefészekben voltak domináns tüszőim. És legtöbbször tényleg a bal oldalon érzem középidőben a peteérés jeleit. Ha azt veszem, hogy egy évben mondjuk a 12 hónapból 10-ben van értékelhető peteérésem és abból legyen csak 50/50 alapon 5 alkalommal a bal oldalon (bár nekem többször van ott, meggyőződésem), akkor az már kapásból ennyi esélytelen hónap! Ehhez képest nem tűnik soknak a másfél évnyi próbálkozás...
A doktor úr ettől függetlenül bizakodó volt, azt mondta amíg van legalább egy átjárható petevezeték, peteérés és a párom eredményei is jók, addig nem sürgetne sem inszeminációt sem egyebet, próbáljunk meg ovulációindukciós ciklusokat első körben ősztől.
És akkor pár szó a hétfői FSH-ról... Nos erre azt mondta a doktor úr, hogy időnként a női szervezet is produkál furcsaságokat, igazából nem talál rá magyarázatot, hogy miért ilyen magas... merthogy diétázom, tehát az IR-t kordában tartjuk, amúgy meg most is, a ciklusom 6. napján van egy szép érő félben lévő tüszőm a JOBB OLDALON (ennek örülünk ám nagyon!!:), ami konkrétan 12 mm-es... Szóval azt mondta, hogy amíg ilyen szép a petefészkem és van peteérésem, rendszeres ciklusom, stb., addig nem feltétlenül kell foglalkoznunk ezzel az FSH eredménnyel.
És olyan jó, hogy megnyugtatott. :) Valahogy megint úgy jöttem el, hogy igenis nekünk hamarosan lesz babánk, talán kicsit rá kell majd erősíteni, de nincs nagy gond és nem vagyunk lemaradva semmiről.

Augusztus végén, a következő ciklusom kezdetén a doki szabin lesz (mi pedig külföldön), de szeptemberben nekifutunk. Rásegítünk némi hormonnal a peteérésre, reméljük ismét a jobb oldalra orientálódnak, aztán tüszőrepesztő injekció, időzített együttlétek, majd sárgatest pótlás a ciklus második felében.

Alig várom. De komolyan. :)

És mégis

...találtak valamit a tenyésztés során, ami valami kisebb baktérium, de kezelni kell. Szóval most egy hétig antibiotikum, aztán újra kontroll és csak utána jöhet az átjárhatósági. Viszont így szerintem lemaradunk a következő ciklus első feléről, szóval számításaim szerint csak augusztusban tudunk rá sort keríteni.

Nem mondom, hogy vidám lettem az asszisztens hölgy telefonjától, de nyilván az az elsődleges, hogy minden rendben legyen és egészségesen vágjunk neki bármilyen beavatkozásnak.

Úgyhogy most előveszem az optimizmusomat újfent és arra gondolok, hogy addig is plusz egy hónapunk van arra, hogy természetes úton megfoganjon a gyerekünk.

A remény hal meg utoljára, nekem meg még mindig itt sugdos ez a hangocska... :)

Események híján lelkizés

Vajon normális dolog, hogy úgy várok erre az átjárhatósági vizsgálatra, mint a messiásra? Egész biztosan nem... Az meg pláne, hogy már most azon jár az eszem, mi van ha ezen nem találnak semmit, és közben még sincs minden rendben, és egyből egy laparoszkópiás műtéttel kellene indítani, mert ott azonnal helyre is tudják hozni a gondot (persze ha olyan), meg többet, átfogóbban látnak...

Egyébként ezt nem kútfőből találtam ki, egyrészt remek barátom az internet számos irományt felvonultat a témában, másrészt a kedvenc nőgyógyászom (akit a mai napig imádok és legszívesebben hozzá járnék még most is, ha meddőségi specialista lenne intézményi háttérrel) volt azon a véleményen a kora tavaszi 2 clostilbegyt-es hónapunk után, hogy ha a tüszőrepesztő injekciós időzített együttlétek sem vezetnek sikerre, ő bizony lapart javasol, mert ha valaminek ki kell derülnie, az igenis derüljön ki.

Most légy okos Domonkos. Én meg jól hátat fordítottam neki és nem mentem vissza a tüszőrepesztős időzített hónapokra, hanem átvándoroltam a Mensmentisbe mondván, hogy nézzük már meg endokrin oldalról is a dolgokat, hátha. (Egyébként a nem visszamenetelnek egyaránt oka volt egy csodálatos egzotikus utazás és a közben szerzett Mensmentises időpont is.)
Erre most újra az átjárhatósági a téma (enyhe IR miatti diéta mellett persze, ami nem kevésbé fontos!), csak épp ez a hycosy-nak nevezett változata.

Mondjuk nem állítom, hogy minden vágyam lenne lyukakat gyártatni a hasamra és biztos megerőltető is a szervezetnek egy ilyen altatásos műtét, de sajnos a kattogó, örökösen dilemmázó agyamat képtelen vagyok leállítani a tekintetben, hogy vajon nem jutunk-e ugyanúgy a laparhoz x idő múlva? Na jó abbahagyom, ez tényleg nem normális.

Meg hát ugye hol van az optimizmus?!
Hogy hol? Elárulom, egyéb más tekintetben egyébként abszolút itt, velem. És köszöni, éppen nagyon jól érzi magát. Van egy kis hangocska belül, ami azt súgja nem kell már sokáig várni és hamarosan magától is megfogan a babánk. Nem tudom megmagyarázni az okát, talán a diéta miatt, talán mert úgyis tudom, hogy sínen vagyunk, vár rám az átjárhatósági, a vizsgálataink folyamatban és előbb vagy utóbb mindenképp lesz gyerekünk, passz.
Mindenesetre elmondhatom, hogy abszolút bizakodó vagyok. Megadtuk az esélyét ebben a hónapban is a sikernek, szóval ki tudja. :) Jövő héten jó messzire utazunk pihenni (amit majdnem annyira várok már, mint egy pozitív tesztet), és addigra, jó néhány ezer kilométerrel arrébb az is kiderül majd, hányan jövünk haza.