10 hét + 2 nap

Tegnap délután ismét Szűcs doktornál jártunk, ez volt az utolsó látogatásunk nála. Megmoziztuk a kis drágánkat, aki esküszöm integetett a kezével, a doki is mosolygott rajta! Hát meg kell zabálni, de komolyan!
Persze sztárfotót is kaptunk (ahogy eddig is, csak azokon még elég kis homályos foltocskák látszódtak). Nem tudok betelni vele.

Tegnap volt 10 hetes + 2 napos a terhesség, a babának 34 mm az ülőmagassága és szépen kalimpál a szíve.
A hematóma szerencsére felszívódott, így abbahagyhatom a Rutascorbint és hétvégén az Utrogestant is.

Következő lépés az orvos-választás (tudom-tudom megcsúsztunk kicsit, de a genetikai UH-ra már bejelentkeztem az Istenhegyire, szóval azért annyira nem vagyok gondatlan kismama:), merthogy Szűcs doktor nem vállal terhesgondozást és szüléslevezetést. Pedig már úgy megszoktam, hogy mindig hozzá megyünk, szívesen maradtam volna nála.

Április 2-án irány az Isenhegyi géndiagnosztika, addig pedig tiszteletemet teszem a védőnőnél, elmegyek vérvételre és persze keresek most már orvost.

Lányos zavaromban (és persze a határtalan boldogságban, hogy láttam a kisbabánkat) elfelejtettem fizetni a vizsgálat után. Egy óra múlva jutott eszembe, szerencsére még nem voltam a város másik felén, hívtam is egyből Szűcs doktort, aki nagyon hálás volt, hogy visszamentem (konkrétan ő is elfelejtette...). Ennyit a terhességgel járó feledékenységről. Ma reggel a férjem kocsikulcsával akartam elindulni dolgozni, és csak az autóm előtt állva esett le, hogy az bizony nem fogja kinyitni és elindítani a járgányt. Tegnap elfelejtettem megenni az ebédre hozott salátát, és sorolhatnám még hány dolog esik ki a fejemből manapság.
De kit érdekel, mikor egy ilyen kis drágaság növekszik a pocakomban, akivel október elején találkozunk, nem igaz?:)

Telnek a napok

Talán butaság vagy megmosolyogtat sokakat, de én a mai napig minden reggel úgy ébredek, hogy megfogom a hasamat és nyugtázom magamban, hogy de jó, tényleg babát várok. :) Mi tagadás, nem igazán tudom még felfogni, és az se titok, hogy jó arra ébredni, hogy nem álmodtam az egészet.

Az émelygésem hol erősebb hol kevésbé támad, természetesen ha nem érzem, azonnal kattogni kezd az agyam, hogy nincs-e baj. Nem vagyok normális, tudom. Azon is agonizálok kb. a 7. hét óta, hogy vajon nekem miért nem feszül a cicim... (éjszakánként egyébként érzem, de nappal semmi) Ismétlem: nem vagyok normális, tudom. :)

A hematóma reményeim szerint ahogy jött úgy múlik, észrevétlenül.Vérzés azóta sem volt (kopp-kopp), szedem a Rutascorbint és persze menetrendszerűen adagolom az Utrogestant.

Egy pillanatig sem akarom pörgetni az időt, de persze számolom a napokat a következő ultrahangig. Mindennél jobban várom, hogy világra jöjjön a babánk és a világot jelenti már most, de sokszor még saját magamnak is meg-, és felfoghatatlan az egész... főleg amikor épp semmilyen tünetem nincs és éppúgy érzem magam a bőrömben, mint két hónappal ezelőtt... viszont az ultrahangon ott van, látjuk, már a szíve is dobog... hát ki ne akarná mozizni őt állandóan?!:) Egy hét múlva ez is eljön és természetesen már most lelkifurdalásom van, hogy így siettetem az időt, mikor megfogadtam, hogy nem leszek a "mindig a következő etapot várjuk" típusú kismama... (talán a megfogalmazás is rossz, elvégre nem típus ez, egész egyszerűen csak az egészséges kíváncsiság és megnyugvás iránti vágy, hogy tudjam minden rendben van, lássam a két szememmel, hogy ott van és minden rendben vele)

A következő lépés a 12. heti genetikai ultrahang lesz, amire babonából nem akartam korán időpontot egyeztetni, de lemaradni sem akartam a sokak által javasolt istenhegyi genetikus doktornőről, így ma felhívtam őket és április 02-re sikerült is bekerülni hozzá. Kombinált tesztet választottunk, ezt javasolta Szűcs doktor is múlt héten. Naivan most azt gondolom, hogy ott végre megnyugszom és fellélegzem majd, hogy tényleg minden rendben, de gondolom jönnek majd az újabb és újabb parák... :) Sebaj, szépen lassan majd hozzászokom ehhez is.

Apropó, olyan fura még leírni is... 9 hetes + 1 napos a terhességem. Hát nem hihetetlen?:)