Hycosy vizsgálat eredménnyel

Ez is megvolt. És örülök, hogy elmentem. Perverz módon még egy kicsit annak is, hogy nem teljesen negatív a lelet.
Kezdjük az elején. Bevettem másfél órával a kezdés előtt egy cataflam tablettát, aztán hogy emiatt vagy amúgy se lett volna gond, nem tudom, de igazából nem sokkal volt kellemetlenebb az egész, mint egy átlag nőgyógyászati vizsgálat rákszűréssel karöltve. A mutatvány előtti tisztogatás, sőt még a katéter felhelyezése sem volt különösebben kellemetlen, egyedül akkor éreztem feszítő (majdhogynem szúró) fájdalmat, amikor a ballont (amivel a katétert rögzíti) felfújta a doktor úr. Ez szerintem bő ráhagyással számolva sem tartott 30 másodpercnél tovább. A kontrasztanyaggal való feltöltés sem volt vészes, bár éreztem, hogy valami történik odabent, de messze kibírható volt az egész.
És akkor az eredmény. A méhüreg nagyon szép, nincs mioma, sövény vagy polip, és a jobb oldali petevezető is gyönyörűen átjárható, szépen áramlott a folyadék, ahogy a nagy könyvben meg van írva.
A bal oldalon viszont alig tudott átevickélni a lötty, nincs teljesen elzáródva, de sajnos nem is funkcionál rendesen, így máris kaptam egy választ, hogy mi is lehetett az egyik oka az eddigi sikertelenségnek.
És ezt most tényleg nem általánosságban írom. Akárhányszor voltam az elmúlt 1-másfél évben ultrahangon, szinte mindig a bal oldali petefészekben voltak domináns tüszőim. És legtöbbször tényleg a bal oldalon érzem középidőben a peteérés jeleit. Ha azt veszem, hogy egy évben mondjuk a 12 hónapból 10-ben van értékelhető peteérésem és abból legyen csak 50/50 alapon 5 alkalommal a bal oldalon (bár nekem többször van ott, meggyőződésem), akkor az már kapásból ennyi esélytelen hónap! Ehhez képest nem tűnik soknak a másfél évnyi próbálkozás...
A doktor úr ettől függetlenül bizakodó volt, azt mondta amíg van legalább egy átjárható petevezeték, peteérés és a párom eredményei is jók, addig nem sürgetne sem inszeminációt sem egyebet, próbáljunk meg ovulációindukciós ciklusokat első körben ősztől.
És akkor pár szó a hétfői FSH-ról... Nos erre azt mondta a doktor úr, hogy időnként a női szervezet is produkál furcsaságokat, igazából nem talál rá magyarázatot, hogy miért ilyen magas... merthogy diétázom, tehát az IR-t kordában tartjuk, amúgy meg most is, a ciklusom 6. napján van egy szép érő félben lévő tüszőm a JOBB OLDALON (ennek örülünk ám nagyon!!:), ami konkrétan 12 mm-es... Szóval azt mondta, hogy amíg ilyen szép a petefészkem és van peteérésem, rendszeres ciklusom, stb., addig nem feltétlenül kell foglalkoznunk ezzel az FSH eredménnyel.
És olyan jó, hogy megnyugtatott. :) Valahogy megint úgy jöttem el, hogy igenis nekünk hamarosan lesz babánk, talán kicsit rá kell majd erősíteni, de nincs nagy gond és nem vagyunk lemaradva semmiről.

Augusztus végén, a következő ciklusom kezdetén a doki szabin lesz (mi pedig külföldön), de szeptemberben nekifutunk. Rásegítünk némi hormonnal a peteérésre, reméljük ismét a jobb oldalra orientálódnak, aztán tüszőrepesztő injekció, időzített együttlétek, majd sárgatest pótlás a ciklus második felében.

Alig várom. De komolyan. :)

Endorkinológus konzultáció

Avagy a kálvária folytatódik.
Komolyan mondom, nekem semmi bajom a Mensmentis-szel, mindig nagyon segítőkészek, udvariasak, flottul megy minden, aminek persze azért az árát is megkérik. Most viszont kicsit felhúztam magam, mert a lehúzásnak is vannak határai nálam. Gyerekre vágyó nőként nekem is sok pénzt megér, hogy vizsgálatokon vegyek részt, nem gond, ha vérvételre és konzultációkra kell pénzt kiadnom (egészséges keretek között).
Most viszont az történt, hogy a leletemet e-mailben elküldtem az endokrinológus doktornőnek, mert ő kérte 2,5 hónappal ezelőtt, hogy legyen kontroll, lássuk hatott-e a diéta. (Gyors előzmény: magas FSH értékem okának az enyhe inzulinrezisztenciát vélte, ami szerinte diétával és mozgással csökkenthető - nem így lett.) Kaptam is vissza pár órán belül egy gyors választ az asszisztensektől, hogy a doktornő szabin van, megvárhatom míg visszajön (jövő hét), vagy megmutatják a leletemet egy másik doktornőnek, ha szeretném. Nincs mit vesztenem alapon kértem, hogy ha a másik doktornőnek belefér az idejébe, pillantson már rá. Ma reggelre ismét ott figyelt egy e-mail a postaládámban, miszerint nagyon szívesen megnézik a leletet, de a távkonzultációnak költsége van, előbb utaljam át a 3.000 Ft-ot. Nem vagyok egy fogtechnikus típus, de tényleg, most viszont visszakérdeztem, hogy erre azért van-e szükség, mert a saját dokim szabin van, vagy amúgy is fizetős lenne az e-mailezés. Hát bizony, fizetős így is, úgy is. Mit volt mit tenni, átutaltam a pénzt, várom a választ. Meg is érkezett, és itt jött a felszisszenés részemről, hogy ezen ugyan mi került pénzbe, ugyanis semmi egyéb nem volt benne, mint annyi, hogy a doktornő szerint nem romlott az állapotom, inkább úgy fogalmazna, hogy stagnált (12-ről 15,2-re ugrott az FSH értékem, ami sok egyéb forrás (köztük pl. ez) szerint is az ún. "nehezen stimulálható" kategóriából a "nagyon nehezen stimulálható"-ba váltott. Ez engem azért aggaszt, bár nem én vagyok az orvos. Viszont ezek után annyit írt még, hogy konzultáljak majd a nőgyógyásszal is, ő többet fog mondani (köszi), illetve biztos kér majd kiegészítő AMH vizsgálatot. (nem tudom miért vagyok olyan naiv, hogy azt gondolom, ha egy intézeten belül dolgoznak ezek az orvosok, belenéznek a betegek anyagába és veszik a fáradtságot, hogy lecsekkolják eddig milyen vizsgálatokon voltam...én kis butus, ó...)
AMH vizsgálaton már jártam, májusban 0,8 lett az eredménye. (ettől sem vagyok boldog, miért is lennék). Említett még valamit egy ún. DHEA kezelésről, ami csökkentheti az FSH szintjét, de semmi konkrétum, majd a nőgyógyász mondja meg a tutit. A DHEA-ról egyébként sokat olvastam már, sajnos nem csak jókat, szóval nem vagyok meggyőződve, bár nem én vagyok az orvos.

Röviden és tömören: ott vagyok, ahol a part szakad. Mindezt újabb 3.000 Ft elköltésével tudtam meg (ha még hozzáveszem a tegnapi vérvételt, már egy tízesnél tartunk). Ez van.

Pénteken hycosy és persze konzultálok a nődokival ott az ügyködés közben, hogy mégis mi a következő lépés...

Vérvétel - eredmények

Konkrétan a sírás kerülget.
2,5 hónap IR diéta után rosszabb az eredményem, mint valaha.
Ezek szerint az endokrinológus doktornő feltételezése, miszerint az IR befolyással van az FSH értékeimre, az én esetemben vagy nem működik, vagy fordítva vagyok bekötve. :(

Értékek:
FSH: 15,20 U/L
LH: 7,95 U/L
Ösztradiol: 148,9 pmol/L

15,20-as FSH???
30 évesen??
Azzal nyugtatott az orvos, hogy biztos nem korai petefészek-kimerülés, csak az IR... Ezek után mire gondoljak???

Valaki, aki hasonló cipőben jár és erre a blogra téved, hálás lennék egy segítő szándékú kommentért...

Vérvétel 3. cn

Hajnalban a Mensmentis vendégszeretetét élvezhettem egy időre, mert persze megjött és ennek örömére elmentem a 3. ciklusnapi vérvételre, hogy megtudjam, van-e eredménye a 2,5 hónapja tartó IR diétámnak. Elvileg ugye az endokrinológus tanácsait betartva ezzel kezelni lehet az emelkedett FSH értékemet.
Délutánra kiderül. (FSH, LH és ösztradiol eredményeket várok).

Kis ismétlés, hogy eddig milyen értékeim voltak:

2012. augusztus (4. cn):
FSH: 12,97 U/L
LH: 5,97 U/L

2013. április (3. cn):
FSH: 12,18 U/L
LH: 7,26 U/L

2013. május (3.cn):
FSH: 11,57 U/L
LH: 8,02 U/L
Ösztradiol: 116 pmol/L (ezt a korábbi vizsgálatoknál nem nézték)

Közben volt egy AMH mérés is, szintén májusban, 0,8 lett az eredmény...

Az áprilisi és májusi vérvételek között már 2 hétig diétáztam, nem tudom ennek köszönhető-e az a kevéske csökkenés az FSH értékben, én mindenesetre drukkolok és persze reménykedek. Azt nem tudom, hogy az LH miért emelkedett ennyit közel egy év alatt, majd délután kiderül most épp hol tartunk. Úgy tudom, hogy elsősorban az a fontos, hogy az FSH és LH arányának 1-hez kell közelítenie. Ha az LH javára billen a mérleg, akkor inzulinrezisztencia gyanúja áll fenn, bár nekem pont az FSH volt magas, mégis ezt állapították meg.

Pénteken hycosy, ami negatív eredmény esetén azt jelentheti, hogy a következő ciklustól végre elkezdhetünk némi hormonális rásegítéssel, tüszőrepesztő injekcióval időzítve próbálkozni. Nagyon boldog lennék, ha a mi utunk ott véget is érne és sikerülne teherbe esnem. Ősznél tovább így még csak nagyon nagy vonalakban gondolkozom, hogy talán ha addigra sem járunk sikerrel, bejelentkezem egy állami meddőségi központba... Ez még egy nagyon nagy talán, tényleg bizakodó vagyok, hogy nem lesz rá szükség.
Sosem tudom eldönteni, hogy ez a másfél év, ami mögöttünk van vajon intő jel-e már arra nézve, hogy nincs mire várni, vagy türelmesebbnek kéne lennem és hagyni még egy kicsit a dolgokat a saját medrükben folyni és várni, hogy ágyban, párnák közt foganhasson meg a gyerekünk... Nyilván az utóbbit szeretném nagyon, de a türelem ebben a témában nem az erősségem, pláne annak fényében, hogy állandóan jelez egy kis vészcsengő bennem, hogy mi van ha csak az időt húzom, és így is - úgy is a mesterséges megtermékenyítés az én utam? Aztán ott van a másik csengőcske is, amelyik azt a dallamot fújja, hogy ne siettesd az időt, ne akarj mindenáron a dolgok elé vágni, majd jön az a baba, ha jönni akar, mindennek eljön az ideje.
Nagy dilemma ez, fogalmam sincs mi lenne helyes. A férjem részéről a második verzió, ez egyértelmű. De hát melyik férfi vonul önként és dalolva egy meddőségi centrumba? Persze biztos van ilyen, az enyém inkább várna még.

És még egy költői kérdés: hogy lehet elterelni a gondolatokat nap mint nap a baba iránti vágyról? Nekem nagyon nagyon nehezen megy...

A változatosság kedvéért

Ma éjjel nem babákkal, hanem pozitív terhességi tesztekkel álmodtam. :) És az enyémek voltak!
Fura volt, szürreális egy álom...a teszteken rengeteg csík meg jelzővonalka volt és anyukámat kérdeztem, hogy mit kell nézni (?), aztán megcsináltam egymás után kettőt is és egyből pozitív lett. És valahogy természetes érzés volt...

Egyébként ma a 27. napon vagyok, várom hogy megjöjjön és el is múljon még a jövő pénteki hycosy előtt...

És tényleg...

terhes a korábban emlegetett kolléganő. És én tényleg nem akartam kiborulni rajta, mégis irigy vagyok és bánt az egész. Hogy miért van az, hogy valaki a fejébe vesz valamit és azonnal sikerül és eléri amit akar, más meg küzd, vágyakozik és semmi eredménye?
A hírt másodkézből hallottam, 100%-ig biztos, hivatalos bejelentés később várható. Amire előre készülnöm kell, mert nem vehetik rajtam észre mennyire zavar, miközben egy olyan ember vagyok, akinek MINDEN az arcára van írva.
Amúgy is megszaporodtak körülöttem a kismamák, a tágabb baráti körben várható egy pár baba érkezése, de hogy nap mint nap nézzem majd itt az irodában a gömbölyödő pocakot? Hát remek lesz...
Persze közben folyamatos lelkifurdalásom van az egész miatt, hogy meg se érdemlek én saját gyereket, mikor a másénak se tudok örülni.

Ha ez nem lenne elég, napok óta babákkal álmodok. A barátnőm babájára vigyáztam 2 éjszakán át non-stop (álmomban még magamhoz is szóltam, hogy hú életben kell tartani ezt a csecsemőt pár óráig, remélem menni fog), egyfolytában altatok, ringatok, jövök-megyek a picikkel.
Csak az a fura ezekben az álmokban, hogy soha nem a saját gyerekeim...
Velük még álmodni se szoktam.
Lehet, hogy amíg magam sem hiszem el, hogy akár lehet saját is, nem is fog megtörténni???

Hycosy

Időpont: július 26.
Előtte 3 napig Klion-D hüvelytabletta a kórokozók elkerülésére, beavatkozás előtt 2 órával pedig Cataflam javasolt. Izgulok és nem érdekel, hogy fájni fog-e, csak tudjam mi van odabent.

Haladunk...végre történik valami.

Előtte szerintem megnézetem majd a 3. ciklusnapon az FSH és LH értékeimet, hátha érezteti már hatását a május eleje óta tartó IR diéta.

És eljött a nap...

...amikor (félig) negatív posztot írok, pedig ez volt amit mindenképp el akartam volna kerülni, mert soha nem akartam panaszkodni vagy rinyálni amiatt, hogy miért nincs nekünk még gyerekünk. De tegye fel a kezét az, aki évek óta vár babára és soha egyetlen egyszer sem keseredett neki, hogy másnak miért megy olyan könnyen, neki meg miért nem?
Én nem vagyok egy irigykedős fajta, sőt egyenesen hidegen hagy mások számos dolga (itt főként az anyagiakra gondolok, mert azt bizony észrevettem, hogy sok-sok ember nagyon is fókuszál arra, hogy kinek mije van és nem egyszer irigyek is...de ez egy külön off bejegyzés lenne, most nem megyek bele), de ma eljött a nap, hogy kaptam egy secret infót (ami röhej, hogy még nem is biztos hogy igaz), miszerint az egyik kolléganőm terhes. Ezzel még nem lenne bajom (bár az idő előrehaladtával egyre élesebben érzem a kontrasztot egy-egy terhességi hír kapcsán, hogy nekünk még mindig nincs nekik meg máris...), de a történet ott kezdődik, hogy ez a kolléganő finoman fogalmazva nem anya-típus. Köztudottan elég öntudatos és törtető valaki, az a tipikus "megszerzem amit akarok" ember, akinek én személy szerint a közelmúltban kötött házasságának érzelmi alapjait is megkérdőjelezem, de ez már aztán végképp nem tartozik rám. Lényeg a lényeg, hogy nem igazán szereti a gyerekeket, és igazából idáig eszébe se jutott hogy legyen, de ha már férjhez ment meg hát a kor stb., most már jó lenne. És -ha a hírek igazak- nagyjából első próbálkozásra sikerült is.
Most akkor hogy is van ez? Én értem, hogy nekem valamit tanulnom kell ebből az egész utamból ami a babáig vezet, azt is tudom, hogy az életben nem érdem szerint osztogatják a lapokat és egész egyszerűen van akinek könnyen megy, más meg éveket küzd, de most igenis úgy érzem, hogy szánok ennek a dolognak egy (fél) bejegyzést. Mégpedig azért, hogy kiadjam magamból és ne érezzek féltékenységet, mert hülyén hangzik, de lelkifurdalásom van miatta, mégiscsak biztos jó édesanya lesz és hát mindenkinek joga van szülni és különben is ki vagyok én, hogy tudjam milyen az ő életük, stb.

...amikor kicsit megpróbálom firtatni, hogy vajon az a százvalahány ember aki a blogra tévedt ki lehet, és érdekel-e egyáltalán bárkit is amit itt összeírok... Olyan jó lenne sorstársakkal "beszélgetni" az életünk nagy dolgairól, ha tudnám, hogy másnál mi hogy alakul, lehetne kölcsönösen szurkolni a másiknak (mert azért azt értitek, hogy a sorstárs az más, mint a fent leírt nőtársak:), vagy csak egyszerűen tudni egymásról. :)
Szóval gondoltam írok kicsit magamról/magunkról, hogy ne legyen annyira homályos a mi oldalunk, hátha más is kedvet kap, hogy megnyíljon.
30 éves vagyok, a férjem pedig hamarosan betölti a 40-et. Másfél éve határoztuk el, hogy kisbabát szeretnénk (bár én gyakorlatilag amióta az eszemet tudom Anya szeretnék lenni). A közelmúltban házasodtunk össze, Budapesten élünk, panaszra semmi okunk, a nagy átlaghoz képest jól fizető állásunk van (multi környezet, sales, marketing),  illetve én kedvtelésből másoddiplomán elvégeztem az óvónőképzőt, de a piszkos anyagiak és az "úgyis hamarosan szülni fogok ahhoz meg jól jön a magasabb bejelentett fizetés" elv mentén nem dolgozom a szakmában...

Azt hiszem egyelőre elég lesz ennyi, a többit majd idővel. :)

Egyébként jó is, hogy leírtam az elején a negatívumokat, mert így a vége felé már nem is nyomaszt az egész.
Virágozzék minden virág. :)