BÚÉK 2014 - Indulhatunk!:)

2 nap idegőrlő barnázás és várakozás után ma végre megjött, így holnap reggel a BMC-ben kezdem a napomat, indulhat a stimuláció! Úgy várom, mint egy kisgyerek a karácsonyt, hihetetlen. :)
Bizakodó vagyok és optimista, ugyanakkor úgy gondolom ez egy esély, lesz ami lesz. Még sosem volt részem ilyesmiben (bár a stimulált ciklus +monitorozás + tüszőrepesztő injekciós kombón már túl vagyunk), ezt is ki kell próbálni. :)
A történethez hozzátartozik, hogy az egyik kolléganőm épp karácsony előtt tudta meg, hogy sikerült nekik az első inszemináció, szóval van előttem pozitív példa. :)
És persze a jövőre vonatkozóan is vannak elképzelések, tervek, de ne szaladjunk előre, most a holnapi maratoni BMC-s ücsörgésre, ultrahangra és injekció-oktatásra készülök, a többi meg majd jön szépen sorban.

Boldog Új Évet Sorstársak! :)

20.

Reggel óramű pontossággal megjött.
Ez a 20. nagyon nem várt menstruációm.
A 20. hónap, amikor hiába reménykedtem.
A 20. hónap, amikor elhaladva a drogériában a tamponos sor mellett arra gondoltam, vajon kell-e még vennem vagy végre nem lesz rá szükség (utólag milyen nevetségesnek tűnik, hogy már az első próbálkozós hónapokban is gondoltam erre...hát elég sok dobozzal vettem azóta, mi tagadás...).
A 20. hónap, amikor azt gondoltam, talán most végre, hátha ez a mi időnk, végre nekünk is, most majd megtudom milyen, stb. stb...

20 nagyon hosszú hónap.

Fogalmam sincs hogy lehet ezt több évig csinálni. Nem is akarom megtudni. De ha őszinte akarok lenni nekem már ez is túl sok. Nem így képzeltem, nem így terveztem, nem erről volt szó a fejemben na.
Amióta az eszemet tudom szeretnék gyereket. Kisbabát gondozni, altatni, etetni, óvni, szeretni. Nevelni, értelmes, jóravaló embert faragni belőle... Nekem már önmagában azt kivárni, hogy egyáltalán eljöjjön az ideje amikor vállalhatjuk, egy örökkévalóság volt. Tizenévesen is erre vágytam, mikor mások karrierről meg egyebekről... Persze közben teljesen normális tinédzser és fiatal voltam, fiúkkal ismerkedtem, főiskolára jártam, dolgozni kezdtem, stb. De mindig ott volt bennem, hogy én ANYA szeretnék lenni.
Mikor végre tavaly januárban eldöntöttük, hogy belevágunk, szinte már el se hittem, hogy végre valóra vált. Végre nem csak álom lesz, hanem valóság.
Nos erre a valóságra még várni kell.
De ez az első nap ilyen, a hasam fáj, a hangulatom nem túl fényes...de úgyis felszívom magam és nekivágunk újra.

Szombaton kezdem szedni a clostilbegyt-et.
És továbbra is reméljük a legjobbakat.

Update

First of all a legutóbbi bejegyzésemben rosszul szerepelt az időpont, aznap nem a 27. csak a 26. ciklusnapom volt.
Ennek örömére a 27. nap reggelén meg is jött, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Épp az utazásunk első napján.
Meg kell állapítanom tehát, hogy csodák nincsenek, legalábbis nálunk egyelőre... Nagyon is jól éreztem a peteérést a 12. napon, és tankönyvszerűen is zárult a ciklus.
Viszont ezek szerint hiába időzítettünk jól, hiába tudtam pontosan, hogy mikor ovulálok, a 15-ös FSH érték amit a ciklus elején mértek nem vicc...valószínűleg nem volt jó minőségű a petesejt.
Ez viszont nagyon elkeserít, mert attól félek, hiába megyek szeptemberben a cikluskövetésre, szedem majd a hormonokat, kapom a tüszőrepesztő szurit, nem az időzítésen múlik... Közben meg persze ostorozom magam, hogy hogy lehetek ilyen negatív, csak tudja az orvos mit mond, meg kell próbálni mindent, hátha sikerül... De mi van akkor, ha csak az időt húzzuk? Ha megint eltelik pár hónap, cikluskövetés, tüszőrepesztő, időzített együttlét, aztán esetleg inszemináció, és még mindig semmi? Tudom, tudom...nem szabad így hozzáállni...de nem olyan könnyű mindig optimistának lenni.

27. cn

27. napon vagyok, egyelőre sehol semmi.
Amennyiben az észleléseim szerint jól éreztem az ovulációt a 12. napon, tegnap/ma meg kellett volna jönnie. Persze ez önmagában az ég világon semmit nem jelent, az is lehet, hogy sokkal később volt az ovuláció és becsapott a szervezetem, de akár a luteális fázisom is lehet hosszabb, mint 14 nap.
Holnap mindenesetre elutazunk oda, ahova "minden út vezet"...4 csodálatos napot töltünk majd együtt és akár megjön akár nem, nem fogok kétségbe esni.
Ha megjön, még lelkesebben megyek majd szeptemberben vissza a dokihoz, és nagyon nagy reményekkel indulok neki a stimulált ciklusnak, mert eddig soha nem lehettem biztos abban, hogy megrepedtek a tüszőim, ő viszont injekciókkal garantálja majd. Hátha minden csak az időzítésen múlik... sose lehet tudni.
Ha mégsem jön meg, és ennek egy pici kis csoda az oka, akkor nem lesz nálunk boldogabb ember a Földön.
Nagyon nagyon várom...

Vagy igen vagy nem

Igazából esemény vagy történés a teherbeesés kapcsán nem történt az elmúlt napokban, de gondoltam leírok pár gondolatot, mert nehogy pont ez legyen az a hónap, amikor mégse, és a végén kiderül, hogy mégis most kellett volna. Értelmes ez így, nem?:)
Szóval meggyőződésem, hogy a 11-12. napon volt peteérésem, ami nálam elég szokatlan, mert mindig 29 napos (na jó 28-30) ciklusaim vannak és ennyire korán azért nem szokott, most szerintem mégis...Az összes szakirodalomban felllelhető "tünetet" produkáltam (nyák, feszülés a petefészeknél, stb.), ráadásul a 6. napon voltam hycosy vizsgálaton, amikor a doki egy 11 mm-es domináns tüszőt is látott, még ő is mondta, hogy meglepő így a ciklus elején..
Ma vagyok a 24. napon, tehát számításaim szerint lassacskán meg kéne jönnie. Ezt alátámasztandó feszülnek is a melleim rendesen, ami mint tudjuk lehet ez is - az is. Más tünetem nincs, bármennyire szeretném bemagyarázni magamnak, hogy az ebéd utáni teltségérzet = koraterhességi hányinger (ha-ha...), vagy hogy azért szédülök, mert bőszen megtermékenyültem az elmúlt 2 hétben (mindig is alacsony volt a vérnyomásom, nem lepődöm meg, ha egy hirtelen felálláskor megszédülök).
Viszont ha mégis... és sikerült (mert miért ne sikerülhetett volna..elvégre a jobb oldalamon volt peteérés, ahol átjárható a petevezetőm, és előtte pont a hycosy-n ki is pucolták az utat a srácoknak, meg aztán az időzítés is biztos jó volt, és különben is olyan is van, hogy másfél év után igenis spontán és magától...ó, bárcsak bárcsak...), szóval akkor most szólok, hogy semmivel sem érzem magam máshogy, mint amikor szimpla menzesz előtt vagyok pár nappal.
Ráadásul hétvégén elutazunk, és nekem mindig akkor jön meg, amikor külföldre megyünk (persze repülővel, hogy még szívjak is a "kényelmes" mosdóval), szóval simán benne van a pakliban.
De azért van bennem egy kis drukk...
Pár nap és kiderül.

ui: official ciklus.hu-féle számítások szerint csak hétfőn, 19-én kell megjönnie, szóval simán addig rághatom a kefét...