2013. május 31., péntek

Mi történt eddig

Valahogy úgy voltam vele, hogy 4 hónap alatt biztosan teherbe esek... a környezetemben voltak páran, akiknek a 4. hónapban sikerült, meg ugye kb. 25% az esély/alkalom, ha az ember egészséges (és miért ne lennénk azok?)... aztán elteltek a hónapok, terhesség sehol...
A ciklusaim mindig szabályosak voltak, 28-31 napra mindig megjön, legtöbbször a peteérést is érzem, mégsem voltunk sikeresek. Természetesen idővel én is minden praktikát bevetettem, LH tesztet, ovulációs mikroszkópot, gyertyaállást, két naponta együttlétet és sorolhatnám, de semmi. Tettem látogatást a nőgyógyásznál is, akihez egyébként is rendszeresen járok, ultrahanggal ellenőrizte a peteérést több hónapban is, úgy tűnt minden rendben. Közben jó ideje küzdöttem hajhullással és persze egyre többet olvastam az inzulinrezisztenciáról, kézenfekvőnek tűnt megcsináltatni egy terheléses cukor- és inzulin vizsgálatot. Az eredményeim ugyan nem voltak tankönyviek (sőt pont az ellenkező irányba tértek el, mint a klasszikus IR-eseknek), de a saját nőgyógyászom sőt a hajhullás miatt látogatott bőrgyógyász is (aki több IR-es beteget "diagnosztizált" már) megnyugtatott, hogy minden a legnagyobb rendben. Ugyan a 3. napi hormoneredményeimben az FSH elég magas értéket mutatott (konkrétan 12,97-et), de a nőgyógyászom ezt sem tartotta problémásnak.
Ekkor kb. 9 hónapja próbálkoztunk és egyre többet gondoltam arra, hogy akár már meg is születhetne a kisbabám, ha olyan szerencsés vagyok, mint azok a barátnőim, akik első próbálkozásra estek teherbe. Merthogy ilyen is van, és nagyon tudok örülni nekik, azt pedig nem győzöm hangsúlyozni mennyire nincs fogalmuk arról, hogy mennyi tortúrától kímélték meg magukat egyetlen jól időzített összebújással... :)
Tovább teltek a hónapok, a nőgyógyászom cikluskövetéssel és clostilbegyt kúrával próbálkozott, ezt 2x csináltuk végig, de ő csak a peteérést ellenőrizte ultrahanggal és a méretek alapján próbálta megjósolni a tüszőrepedés időpontját, nem kaptam tüszőrepesztő injekciót, sőt még sárgatest pótlást sem... A tüszőrepesztő injekciós próbálkozás a harmadik hónapban lett volna esedékes, de már nem mentem vissza hozzá, mert egyre inkább aggasztott a magas FSH és az el nem felejtett terheléses inzulin eredmény. Úgy gondoltam specialistához kell fordulni, aki meddőségi kivizsgálást csinál és aki nem veszi fél vállról az inzulin értékeimet sem. Irány a Mensmentis. Áprilisban volt az első konzultációm, megismételtük a ciklus 3. napi hormonvizsgálatot és endokrinológushoz is továbbküldtek. Az IR enyhe fokú, de azért jelen van, diétáznom kell, valószínű emiatt emelkedett az FSH értékem is, úgyhogy pár hete ezzel foglalatoskodom. A nőgyógyász pedig elvégzett még pár mintavételt (STD, rákszűrés, stb.), az eredményektől függően pedig várom az előjegyzést egy hycosy vizsgálatra...

Vágjunk bele

Hosszú évek óta olvasok blogokat a legkülönfélébb témákban. Egy ideje már motoszkál bennem az írás gondolata és az igazat megvallva nem is tudom mire vártam. Hiányzott a kezdő lökés...

A történetem/történetünk korántsem egyedi, nagyon sok pár szeretne családot alapítani és sajnos sokan vannak közöttük olyanok, akiknek az első pár hónap önfeledt próbálkozása nem hozza meg a várt eredményt. Igen, mi is közéjük tartozunk. Lassan másfél éve várjuk a mi kis csodánk érkezését, aki még meg sem fogant, de már tanít minket.

Világ életemben gyereket szerettem volna. Nem voltak karrier álmaim (és mégis sikerült), nem vágytam több diplomára (és mégis lett kettő is), túlzás nélkül állíthatom, hogy kicsi gyerekkoromtól kezdve anya akartam lenni. Három éve találkoztam azzal az emberrel, akivel valóra is válthatom ezt az álmot. Másfél éve döntöttük el, hogy belevágunk. Az első pillanattól kezdve azt mondtam, hogy ráléptünk egy útra, amiről fogalmunk sincs milyen hosszú lesz... nos ilyen hosszúra azért nem számítottam, de bizakodó vagyok és tudom, hogy a várakozás is csak erősít minket, megfontoltabbá és türelmesebb emberekké válunk általa.

És a mi kis csodánk úgyis eljön hozzánk... néz valahonnan fentről és mosolyog magában... "Várjatok még, nemsokára jövök!"