Ha már belekezdtünk, csináljuk végig

Egyeztettem ma időpontot a nőgyógyászhoz a Mensmentisbe, jövő pénteken megyek konzultálni. Elvileg szeptember 11-12. körül indul a következő ciklus, így akkor kezdhetnénk is a stimulációt és a cikluskövetést. Remélem nem találja még kis a mosolygós bajuszos doki bácsi, hogy kell valami plusz vizsgálat, mert lekaparom a falat. Valahogy mindig ezt érzem ott, hogy már majdnem történne valami, de még ezt vagy azt csináljuk meg azért... Na de ne szaladjunk előre, várjuk meg mit mond személyesen, aztán levonom a konzekvenciákat.
Mindenesetre a helyzet bíztató, a következő ciklusban azért csak jó esélyekkel indulunk ezzel a cikluskövetéssel (ha a doki is így gondolja), utána pedig már itt is van az október, és irány a BMC. :)
Intéztem kuponos mellultrahangot (köszönöm Estsanatlehi ezt is!), megyek a házi orvoshoz beutalóért, és igyekszem a férjemet is elküldeni addig egy spermavizsgálatra, hogy friss és minél több lelettel érkezhessünk.
Rajtunk ne múljon már, de tényleg!:)

Egy új fejezet

Igazából nem hagyott nyugodni már eddig sem a magas FSH értékem (és az AMH-ról szinte nem is írtam itt, pedig azért lenne mit tanakodni azon is), meg ugye ott van a töprengésem arról, hogy vajon az én esetemben egy cikluskövetéses, tüszőrepesztős próbálkozás mennyire lenne hatásos, jó-e ha húzzuk az időt, stb...és akkor jött a mai bíztatás és ráerősítés Estsanatlehi részéről (itt is köszönöm!), vettem egy mély levegőt és bejelentkeztem egy Meddőségi Centrumba.

A miértekről is pár sor:

• mert több, mint másfél éve várunk a csodára, és úgy tűnik magától nem sikerül,
• mert több orvosnál jártam, próbálkoztam mindenfélével, utánajártam az IR-nek, mégsincs eredmény,
• mert úgy érzem, hogy a Mensmentis-nél sem haladunk a kellő iramban, a doki bár nagyon kedves és mosolygós, de szerinte nem kell sietni,
• mert 30 éves vagyok, a legutóbbi FSH értékem 15,1 volt, az AMH-m pedig mindösszesen 0,8
• mert KISBABÁT SZERETNÉK nem várakozást,
• mert így végre történik valami, van kitűzött dátum és fény az alagút végén!

Ami fura, hogy nyár eleje óta itt figyel a munkahelyi billentyűzetemre felragasztva egy post-it, rajta a telefonszámmal... Az utóbbi hetekben egyre többet sandítottam felé, hogy mégiscsak fel kéne hívni.
Ez ma megtörtént, és nagyon örülök, hogy nem vártam tovább!

Október 14-re kaptunk időpontot a Budai Meddőségi Centrumba.
Kicsit korábbra számítottam, de így is nagyon pozitív, hogy kb. az 5. próbálkozásra felvették a telefont, és egyáltalán van hely.

Addig viszont tanácstalan vagyok, hogy visszamenjek-e a Mensmentises dokihoz erre a cikluskövetéses dologra. Pont belefér addig egy ilyen próbálkozás, és mindig ott van a talán...hogy hátha így sikerülne...hogy ezen már nem múlik, nincs veszíteni való...hogy végülis a BMC-s időpont fix, addig bármi lehet...
Nem tudom mi legyen, alszom még rá egyet-kettőt, aztán kitalálom.

Mindenesetre a BMC-s konzultációnak nagyon örülök, úgy várom ezt az októbert, mint a messiást. Lesz nekünk is kisbabánk!:)

Update

First of all a legutóbbi bejegyzésemben rosszul szerepelt az időpont, aznap nem a 27. csak a 26. ciklusnapom volt.
Ennek örömére a 27. nap reggelén meg is jött, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Épp az utazásunk első napján.
Meg kell állapítanom tehát, hogy csodák nincsenek, legalábbis nálunk egyelőre... Nagyon is jól éreztem a peteérést a 12. napon, és tankönyvszerűen is zárult a ciklus.
Viszont ezek szerint hiába időzítettünk jól, hiába tudtam pontosan, hogy mikor ovulálok, a 15-ös FSH érték amit a ciklus elején mértek nem vicc...valószínűleg nem volt jó minőségű a petesejt.
Ez viszont nagyon elkeserít, mert attól félek, hiába megyek szeptemberben a cikluskövetésre, szedem majd a hormonokat, kapom a tüszőrepesztő szurit, nem az időzítésen múlik... Közben meg persze ostorozom magam, hogy hogy lehetek ilyen negatív, csak tudja az orvos mit mond, meg kell próbálni mindent, hátha sikerül... De mi van akkor, ha csak az időt húzzuk? Ha megint eltelik pár hónap, cikluskövetés, tüszőrepesztő, időzített együttlét, aztán esetleg inszemináció, és még mindig semmi? Tudom, tudom...nem szabad így hozzáállni...de nem olyan könnyű mindig optimistának lenni.

27. cn

27. napon vagyok, egyelőre sehol semmi.
Amennyiben az észleléseim szerint jól éreztem az ovulációt a 12. napon, tegnap/ma meg kellett volna jönnie. Persze ez önmagában az ég világon semmit nem jelent, az is lehet, hogy sokkal később volt az ovuláció és becsapott a szervezetem, de akár a luteális fázisom is lehet hosszabb, mint 14 nap.
Holnap mindenesetre elutazunk oda, ahova "minden út vezet"...4 csodálatos napot töltünk majd együtt és akár megjön akár nem, nem fogok kétségbe esni.
Ha megjön, még lelkesebben megyek majd szeptemberben vissza a dokihoz, és nagyon nagy reményekkel indulok neki a stimulált ciklusnak, mert eddig soha nem lehettem biztos abban, hogy megrepedtek a tüszőim, ő viszont injekciókkal garantálja majd. Hátha minden csak az időzítésen múlik... sose lehet tudni.
Ha mégsem jön meg, és ennek egy pici kis csoda az oka, akkor nem lesz nálunk boldogabb ember a Földön.
Nagyon nagyon várom...

Vagy igen vagy nem

Igazából esemény vagy történés a teherbeesés kapcsán nem történt az elmúlt napokban, de gondoltam leírok pár gondolatot, mert nehogy pont ez legyen az a hónap, amikor mégse, és a végén kiderül, hogy mégis most kellett volna. Értelmes ez így, nem?:)
Szóval meggyőződésem, hogy a 11-12. napon volt peteérésem, ami nálam elég szokatlan, mert mindig 29 napos (na jó 28-30) ciklusaim vannak és ennyire korán azért nem szokott, most szerintem mégis...Az összes szakirodalomban felllelhető "tünetet" produkáltam (nyák, feszülés a petefészeknél, stb.), ráadásul a 6. napon voltam hycosy vizsgálaton, amikor a doki egy 11 mm-es domináns tüszőt is látott, még ő is mondta, hogy meglepő így a ciklus elején..
Ma vagyok a 24. napon, tehát számításaim szerint lassacskán meg kéne jönnie. Ezt alátámasztandó feszülnek is a melleim rendesen, ami mint tudjuk lehet ez is - az is. Más tünetem nincs, bármennyire szeretném bemagyarázni magamnak, hogy az ebéd utáni teltségérzet = koraterhességi hányinger (ha-ha...), vagy hogy azért szédülök, mert bőszen megtermékenyültem az elmúlt 2 hétben (mindig is alacsony volt a vérnyomásom, nem lepődöm meg, ha egy hirtelen felálláskor megszédülök).
Viszont ha mégis... és sikerült (mert miért ne sikerülhetett volna..elvégre a jobb oldalamon volt peteérés, ahol átjárható a petevezetőm, és előtte pont a hycosy-n ki is pucolták az utat a srácoknak, meg aztán az időzítés is biztos jó volt, és különben is olyan is van, hogy másfél év után igenis spontán és magától...ó, bárcsak bárcsak...), szóval akkor most szólok, hogy semmivel sem érzem magam máshogy, mint amikor szimpla menzesz előtt vagyok pár nappal.
Ráadásul hétvégén elutazunk, és nekem mindig akkor jön meg, amikor külföldre megyünk (persze repülővel, hogy még szívjak is a "kényelmes" mosdóval), szóval simán benne van a pakliban.
De azért van bennem egy kis drukk...
Pár nap és kiderül.

ui: official ciklus.hu-féle számítások szerint csak hétfőn, 19-én kell megjönnie, szóval simán addig rághatom a kefét...

Érzelgős

Napok óta érzem, talán a meleg, talán valami egész más, ki tudja... de sokkal érzékenyebb vagyok mindenre és mindenkire. Szerencsére jó értelemben.
Tegnap konkrétan elöntött valami jóindulat-hullám-féle, amikor az emlegetett kolléganő bizalmába avatott és elárulta nekem, hogy babát vár. Nagy valószínűséggel készült már rá, mert a legtöbben unofficial tudják már, és ugyan mi nem vagyunk kifejezetten jóban, nyilván ő sem akart tapintatlan lenni, nem lehet egyszerű valakinek elmesélni, hogy terhes vagy (ráadásul relatíve milyen hamar sikerült), mikor tudod a másikról, hogy jó ideje próbálkoznak és nincs még eredménye...
Szóval az érzelgősség ott fogott el, hogy ült melettem, beszélgettünk és azon gondolkoztam, hogy tulajdonképpen mi hárman ülünk ott, és ott növekszik benne egy élet... milyen kevés választja el a külvilágtól, mégis a mindent, az életet jelenti neki most az a burok, ahol most van...és hogy pár hónap múlva világra jön.
Aztán következett a ma reggel, amikor kutyasétáltatás közben szemtanúja voltam, amint hajnali 7-kor egy nagymama áll a házuk előtt a kapuban a kb. 3 éves unokájával, és az unoka tátott szájjal bámulja a kukás autót (minden hétfőn és csütörtökön jönnek, gondolom konstans program lehet:), mozdulatlanul figyel, majd integet a távolodó kukásoknak. Esküszöm megkönnyeztem. Annyira aranyos volt és annyira belém hasított, hogy vajon mikor lesz nekem is ilyen???
A délelőttömet pedig egy szülésről szóló írás koronázta meg. Annyira gyönyörűen fogalmaz, olyan jó érzés volt olvasni, hogy elmondani nem tudom. Este még vagy 2x biztos elolvasom, csak itt a munkahelyen könnycsorgatva nem annyira mókás. Mindenesetre így ismeretlenül is nagyon gratulálok nekik, gyönyörű a kisfiúcska, ilyen szép szülést tényleg csak kívánni lehet!

Várom a jövő hetet, hátha rácáfolunk ebben a hónapban arra a 15-ös FSH-ra és igenis teherbe eshetek természetes úton... kiderül, ha pedig mégsem, szeptemberben irány a dokibácsi és a hormonokkal turbósított cikluskövetés.

Minden a maga rendjén

A hycosy vizsgálat másnapján még éreztem minimális görcsöket, illetve görcsnek nem is mondanám, inkább úgyszólván éreztem a méhemet és kész, abszolút semmi gondot nem okozott és  egyáltalán nem kellett fájdalomcsillapítót bevennem. Egyetlen darab cataflam-ot vettem be még a beavatkozás előtt, utána semmi bajom nem volt. Ne féljen tőle senki, abszolút vállalható!
Azóta megtettük, amit a haza megkövetelt, kedd-szerdán nagyon erősen jelzett a jobb oldali petefészkem, hogy megérett az előtte ultrahangon is látott petécske, szerintem abszolút minden ideális volt, és mivel ugye szerencsére ebben a hónapban pont jó oldalon volt, esélyünk is van a sikerre. :)
Nagyon bízom benne, hogy a hycosy megtisztította az útvonalat, és könnyedén egyesültek a srácaink. :)
Közben persze zajlik az élet, minden halad a maga rendjén. Dolgozunk, Balatonoztunk, készülünk a Szigetre, aztán a hosszú hétvégén még egy római utazásra is, szóval kerek a világ. :)
Jövő hét második felében pedig kiderül, hogy sikeres hónapot zárunk-e. :)