8:10-re értem a BMC-be, voltak jópáran előttem (bár a recepciónál megörültem, hogy olyan kevesen vannak, de az emeleten Szűcs irodája/vizsgálója előtt épp hogy kaptam ülőhelyet, tömve volt...). Megvizsgált 4 lányt, aztán műtőbe hívták...várakozás tovább... Végül fél 11-kor jutottam be, de ezen nem izgattam magam, fél nap szabin voltam, és számítottam is rá, hogy ücsörgős lesz a dolog.
Nos az eredmények:
Endometrium: 10mm
Bal oldali ovarium: 1 db 14 mm-es tüsző + 1 db 18 mm-es tüsző
Jobb oldal: erre konkrétan semmit nem mondott.
(emlékeztetőül nekem a bal oldal a hycosy szerint nem, vagy csak nehezen átjárható, a jobb oldal pedig szuperül működik)
Éreztem én, hogy a bal oldal dominál, de hogy jobb oldalon semmi ne legyen...hát hogy őszinte legyek elszomorított, nem is kicsit.
Szűcs doktor nem sokat teketóriázott, elhadarta, hogy ma még adjak magamnak egy adag Menopurt, holnap este 8-kor tüszőrepesztő (2 adag Pergnyl, hasba bőr alá), hétfőn inszem. A férjem reggel 8-kor menjen, én elég lesz, ha 10-11-re, papucs, köntös, hálóing, viszlát.
Aztán gyorsan megkérdeztem, hogy mire számítsak így, hogy nekem a bal oldal nem százas...belenézett a papírokba (látszott, azt se tudja miről beszélek, ami OK, állami hely, ezer páciens, de ugye erre írtam a múltkor, hogy résen kell lenni, kérdezni és utána menni a dolgoknak, mert ők maguktól nem fognak pátyolgatni és részletesen magyarázni), aztán azt mondta, hogy tulajdonképpen a hycosy vizsgálat nem 100%, simán lehet attól még esélyes az az oldal, de ha esetleg nem sikerül most teherbe esnem, akkor ebben az esetben eltekint attól, hogy hagyjunk egy hónap szünetet (ezt már máshol is hallottam/olvastam, hogy Szűcs doktornál ki kell hagyni 1-1 hónapot két inszem között), akkor a következő hónapban folytassuk azonnal. Viszont mi nagy valószínűséggel jövő hónapban elutazunk (nyilván a mostani eredmények függvénye), szóval a február felejtő, azt mondta akkor 2 hónapot hagyjunk ki...magyarul április.
Persze ne szaladjunk ennyire előre, most ennek a hónapnak kell esélyt adni.
De megmondom őszintén én sírva mentem a kocsihoz és végig bőgtem a munkahelyemig az utat. A férjem és az anyukám is bíztattak, hogy nem szabad így nekikeseredni, fő a pozitív hozzáállás, még bármi lehet, stb. És persze tudom, hogy így van, de nem hiszem el, hogy ilyen peches vagyok. Szeptemberben is a stimulált hónapban a bal oldalam dominált... (bár ott a jobb oldalon is volt tüsző)
Azért meg kell állapítanom, hogy az élet nagy játékos, keveri a lapokat rendesen. Tudom, hogy nekem ez óriási feladat, hogy optimistán és pozitívan álljak a dolgokhoz, higgyek magamban és abban, hogy sikerülni fog (talán a blogból sokszor nem ez jön le, de nekem kőkemény harc a pozitív gondolkodás, alapból sajnos nem így vagyok összerakva)... és most, amikor tényleg úgy álltam neki, hogy most aztán mindent megteszek, működni fog, siker lesz, akkor gördít elém egy ilyen akadályt a sors (vagy nevezzük bárminek bárkinek), hogy még jobban kell hinnem és még jobban kell akarnom. Mert nyilván ez a feladat, hogy még a reménytelennek tűnő helyzetben is bízni kell.
Erről fog szólni a ma délutánom és az estém. Igenis összeszedem magam és megbeszélem a bal oldali petékkel, hogy küzdjék át magukat, ennek akkor is SIKERÜLNIE KELL.
Update:
És ha már pozitív hozzáállásnál tartunk, azért azt mégiscsak meg kell jegyezni, hogy az injekciókra jól reagáltam, lett két szép tüsző, a nyálkahártya is tökéletes, szóval ezekkel mindenképp elégedett vagyok.
Célok, álmok, tervek és a megvalósuláshoz vezető lépések, történések... Babát szeretnénk, mint oly sokan mások. Küzdünk érte, mint oly sokan mások. És sikerülni fog biztosan, mint oly sokaknak. :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: stimuláció. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: stimuláció. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. január 10., péntek
2014. január 6., hétfő
Cn 5 - Napról napra
Egyre közelebb vagyunk A Célhoz, el se hiszem. :)
Adogatom esténként szépen a szurikat, mondjuk nekem alsó hangon 10x annyi ideig tart, mint a nővérkének a BMC-ben, de remélem mire belejönnék, addigra vége is a stimulációnak, és többet nem lesz ilyesmire szükség. Fő az optimizmus ugye. :)
A szúrással és magának az injekciónak a beadásával nincs gondom, sokkal kellemetlenebb utána mikor csíp, meg az összekutyulós rész megy sután nagyon. Drukkolok, hogy fel tudjam szívni az összes oldószert a nagy tűvel (de mivel vákum van az üvegcsében ilyenkor, nem olyan egyszerű), majd vissza ugyanígy, csak sikerüljön az összeset felszívni, ne maradjon túl sok, mert akkor nem hat (persze ezen csak az első nap paráztam, aztán konzultáltam az orvos barátnőmmel, aki megnyugtatott, hogy úgy van ez kitalálva, hogy ne úgy járjunk, mint a muffin recepteknél, ha marad némi krém a keverőtál alján, felejtő a 12 db muffin, jó ha 10 lesz belőle:).
Persze aki már régóta szúrja magát vagy több ilyen protokollt végigcsinált biztos csak mosolyog ezen, de egy kezdőnek tud azért aggodalmat és dilemmát okozni.
Alig várom a pénteki kontrollt, kíváncsi vagyok hogyan reagálnak a petefészkek.
Jövő héten pedig inszem... el se hiszem!
Adogatom esténként szépen a szurikat, mondjuk nekem alsó hangon 10x annyi ideig tart, mint a nővérkének a BMC-ben, de remélem mire belejönnék, addigra vége is a stimulációnak, és többet nem lesz ilyesmire szükség. Fő az optimizmus ugye. :)
A szúrással és magának az injekciónak a beadásával nincs gondom, sokkal kellemetlenebb utána mikor csíp, meg az összekutyulós rész megy sután nagyon. Drukkolok, hogy fel tudjam szívni az összes oldószert a nagy tűvel (de mivel vákum van az üvegcsében ilyenkor, nem olyan egyszerű), majd vissza ugyanígy, csak sikerüljön az összeset felszívni, ne maradjon túl sok, mert akkor nem hat (persze ezen csak az első nap paráztam, aztán konzultáltam az orvos barátnőmmel, aki megnyugtatott, hogy úgy van ez kitalálva, hogy ne úgy járjunk, mint a muffin recepteknél, ha marad némi krém a keverőtál alján, felejtő a 12 db muffin, jó ha 10 lesz belőle:).
Persze aki már régóta szúrja magát vagy több ilyen protokollt végigcsinált biztos csak mosolyog ezen, de egy kezdőnek tud azért aggodalmat és dilemmát okozni.
Alig várom a pénteki kontrollt, kíváncsi vagyok hogyan reagálnak a petefészkek.
Jövő héten pedig inszem... el se hiszem!
2014. január 3., péntek
Cn 2 - stimuláció indul
9 óra előtt nem sokkal érkeztem a BMC-be. Kifejezetten barátságos volt a hangulat, nem volt tömeg, nyüzsgés...voltak páran előttem, de nem tűnt vészesnek. Aztán mégis csak 11-kor végeztem, de nagyobb bajom sose legyen.
Még nem állt vissza az élet a régi kerékvágásba az intézetben, csak Konc tanár úr dolgozott, így ő csinálta nekem az ultrahangot és ő írta elő a stimulálást is. Mától napi 1 Menopur, tüszőrepesztőnek pedig majd Pergnyl-t kapok. Kiváltottam a gyógyszertárban az injekciókat, vettem hozzá fecskendőket + tűket, otthagytam párszáz híján 40.000 Ft-ot, majd vissza a laborosokhoz. Segítőkész volt a hölgy, megmutatta hogy kell majd "összeszerelnem" a dolgokat (oldatot nagy tűvel felszívni, majd a port tartalmazó üvegcsébe tölteni, vegyíteni/összekeverni a kettőt, visszaszívni a nagy tűvel, kicserélni kis tűre, légteleníteni és hasba köldök környékére szúrni...). Az első szurit be is adta, így hivatalosan is elkezdődött a stimuláció! :) Reméljük holnaptól menni fog nekem is, kicsit tartok tőle, de annyian átestek már ezen előttem, nem leszek én sem kivétel, megcsinálom és kész.
1 hét múlva kontroll UH, aztán meglátjuk.
Konc tanár úr egyébként nekem nagyon szimpatikus volt, összegezte a helyzetemet (koromhoz képest kicsit alacsony AMH, bal oldalon elzárt petevezető), kedvesen mondta, hogy egy "jó kis stimulációt kéne akkor csinálni, olyat amiben mindkét petefészekben lesz tüsző". :) Aranyos volt.
Sokan leírták már előttem, de én sem akarok elmenni mellette, hogy alapvetően a BMC nem egy léleksimogató hely, nagyon sok a páciens, futószalag-szerűen mennek a dolgok, de nekem akkor is az az érzésem, hogy értik és teszik a dolgukat, megy ott minden a maga rendjén. Én mindig olyan érzéssel jövök el onnan, hogy jó helyen vagyunk és itt fognak segíteni, hogy kisbabánk legyen. Én elég sok dolognak utána olvastam már eddig is az interneten (amiről tudom, hogy sokaknál -főleg orvosi berkekben- az a vélekedés, hogy az emberek mindent összeolvasnak és tévesen diagnosztizálják magukat meg sokszor okosabbnak képzelik magukat az orvosoknál...), szerintem kellő odafigyeléssel (források, szerzők, stb.) és értelemmel nagyon sok hasznos infót lehet így is szerezni, ami csak a javunkra válhat. Ha nem tájékozódtam volna már eddig is, valószínű lesokkolódnék a BMC-től, hogy mégis mi történik velünk, mi lesz - hogy lesz, de szerencsére nem erről van szó és kicsit még örülök is, hogy itt pörögnek a dolgok, nem szüttyögünk. Arra kell majd figyelni, hogy ha kérdéseink lesznek vagy valami nem világos, akkor igenis kérdezni kell és nem hagyni magunkat lerázni (nem mintha eddig tapasztaltam volna ilyesmit...egész egyszerűen szerintem ők úgy vannak vele, hogy ha nem kérdezel, akkor biztos képben vagy).
Itt tartunk, holnap délután/este kezdem magam szúrni. :)
Még nem állt vissza az élet a régi kerékvágásba az intézetben, csak Konc tanár úr dolgozott, így ő csinálta nekem az ultrahangot és ő írta elő a stimulálást is. Mától napi 1 Menopur, tüszőrepesztőnek pedig majd Pergnyl-t kapok. Kiváltottam a gyógyszertárban az injekciókat, vettem hozzá fecskendőket + tűket, otthagytam párszáz híján 40.000 Ft-ot, majd vissza a laborosokhoz. Segítőkész volt a hölgy, megmutatta hogy kell majd "összeszerelnem" a dolgokat (oldatot nagy tűvel felszívni, majd a port tartalmazó üvegcsébe tölteni, vegyíteni/összekeverni a kettőt, visszaszívni a nagy tűvel, kicserélni kis tűre, légteleníteni és hasba köldök környékére szúrni...). Az első szurit be is adta, így hivatalosan is elkezdődött a stimuláció! :) Reméljük holnaptól menni fog nekem is, kicsit tartok tőle, de annyian átestek már ezen előttem, nem leszek én sem kivétel, megcsinálom és kész.
1 hét múlva kontroll UH, aztán meglátjuk.
Konc tanár úr egyébként nekem nagyon szimpatikus volt, összegezte a helyzetemet (koromhoz képest kicsit alacsony AMH, bal oldalon elzárt petevezető), kedvesen mondta, hogy egy "jó kis stimulációt kéne akkor csinálni, olyat amiben mindkét petefészekben lesz tüsző". :) Aranyos volt.
Sokan leírták már előttem, de én sem akarok elmenni mellette, hogy alapvetően a BMC nem egy léleksimogató hely, nagyon sok a páciens, futószalag-szerűen mennek a dolgok, de nekem akkor is az az érzésem, hogy értik és teszik a dolgukat, megy ott minden a maga rendjén. Én mindig olyan érzéssel jövök el onnan, hogy jó helyen vagyunk és itt fognak segíteni, hogy kisbabánk legyen. Én elég sok dolognak utána olvastam már eddig is az interneten (amiről tudom, hogy sokaknál -főleg orvosi berkekben- az a vélekedés, hogy az emberek mindent összeolvasnak és tévesen diagnosztizálják magukat meg sokszor okosabbnak képzelik magukat az orvosoknál...), szerintem kellő odafigyeléssel (források, szerzők, stb.) és értelemmel nagyon sok hasznos infót lehet így is szerezni, ami csak a javunkra válhat. Ha nem tájékozódtam volna már eddig is, valószínű lesokkolódnék a BMC-től, hogy mégis mi történik velünk, mi lesz - hogy lesz, de szerencsére nem erről van szó és kicsit még örülök is, hogy itt pörögnek a dolgok, nem szüttyögünk. Arra kell majd figyelni, hogy ha kérdéseink lesznek vagy valami nem világos, akkor igenis kérdezni kell és nem hagyni magunkat lerázni (nem mintha eddig tapasztaltam volna ilyesmit...egész egyszerűen szerintem ők úgy vannak vele, hogy ha nem kérdezel, akkor biztos képben vagy).
Itt tartunk, holnap délután/este kezdem magam szúrni. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)