2013. szeptember 30., hétfő

Egyre nehezebb...

..kibírni jelek és tünetek kutatása nélkül.. Ma vagyok a 8. dpo-n, nem tehetek róla, nem bírok nem utána olvasni vagy kutakodni, hogy mit kéne/lehetne ilyenkor már érezni vagy másoknál ez hogy volt. Persze mantrázom folyamatosan, hogy minden úgy jó ahogy van, nem kell ennyit foglalkozni magammal, még van egy hét, addig ki kell bírni, stb., de azért tegyük a szívünkre a kezünket, ez nem olyan egyszerű az internet világában meg ugye egyáltalán olyan esetben, ha az ember lánya jó ideje babára vágyik és konkrétan egy ilyen időzítéses, cikluskövetéses hónapot tol éppen.
Jelentem semmit nem érzek. Leszámítva egy minimális menzesz-megjövős érzést, de szerintem ha nem figyelnék oda, az se lenne... Naná, hogy elolvastam a többiek blogjában, kinél hogy volt, és aggódok, hogy nekem miért nem fáj még a mellem, pedig másak ilyenkor már simán... vagy miért nem érzem a beágyazódást, miért nem émelygek, stb..
Miközben pontosan tudom, hogy egyrészt ha lenne is tünetem simán lehetne PMS, nagyon sok nő nem érez semmit, míg mások az első pillanattól egyértelmű jeleket vélnek felfedezni magukon...
Mindenesetre igyekszem nem megőrülni itt a finisben, terveim szerint jövő hétfőn (14. dpo) vérvétellel indítok (persze ha addig nem jön meg...). Az elég egyértelműen megmondja majd mi a helyzet, csak bírjam ki addig...

2013. szeptember 27., péntek

Telnek a napok

Igazából nem tudok semmi kivételes történésről vagy eseménydús hétköznapokról beszámolni baba-projekt fronton, de jelentem minden rendben, beszedem/felhelyezem a rengeteg progeszteront előírás szerint és persze reménykedek. Érezni nem érzek semmit, de gondolom nem is kell, illetve tudatosan figyelek arra, hogy ne agyaljak semmi tüneten vagy akár csak azon, hogy vajon mikortól kellene éreznem bármit is... szerintem az a jó, ha nem érzek semmit, punktum.
Viszont be kell vallanom, hogy a közvetlen tüszőrepesztő szuri előtti és utáni biztonsági szexek elmaradtak. Előtte írtam is, hogy esélytelen volt, mert otthon sem voltam, az utána következő napon pedig (szégyen-gyalázat tudom!:) elaludtam...
Szóval most szólok, ha ebből baba lesz, akkor nagyon pontosan követi a protokollt és bevált a 36 órás ütemterv. Rendes és pontos baba lesz. Ha pedig mégsem, akkor nagyon nem lepődök meg, mert eddig a spontán próbálkozós hónapokban mindig jóval többet voltunk együtt, mint most, amikor cikluskövetésben vagyunk, gyógyszerekkel, doki-felügyelettel, mindennel. Viszont ki tudja? Lehet, hogy pont most... :)
Ha pedig mégsem, akkor eldöntöttem, hogy a következő hónapban is megpróbálok egy ugyanilyen terminált együttlétes ciklust, ugyanis október 7. körül kell megjönnie (illetve dehogy kell), és mivel a BMC-be csak 14-re van időpontunk, abban a hónapban már úgysem tudok hormonsort nézetni, tehát a kivizsgálás úgyis csúszik egy hónappal (Estnél olvastam, hogy ragaszkodnak az általuk végzett hormonvizsgálatokhoz).
Illetve itt kérdezném tapasztaltabbaktól, hogy szerintetek egy adott ciklus hormoneredményeit befolyásolja az, hogy az előzőben volt-e stimulálás? (clostilbegyt, sárgatest pótlás és hasonlók)
Persze minek szaladok így előre, előbb várjuk ki mi lesz ebből a hónapból, de engem pont az nyugtat meg, hogy tudom mi fog történni a következőkben, és pont emiatt van rajtam valami mérhetetlen nyugalom*, mert BIZTOS VAGYOK BENNE, hogy így vagy úgy, a BMC-ben vagy még a magándokinál, terminált együttléttel, inszeminációval vagy akár lombikkal, de LESZ KISBABÁNK.

*meg azért is, mert közben zajlik az életünk egyéb más területe jócskán, és úgy tűnik tavasztól építkezünk, jövő augusztus végén/szeptemberben lesz készen, addig albérletezünk (ahova novemberben költözünk a mostani lakásunkból, amit eladtunk), szóval ez a kicsi gyerek ráér megszületni... De nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez érdekel a legkevésbé, bármikor érkezik, lesz helye és annyira de annyira fogjuk várni és szeretni, hogy jobban már nem is lehet. 

2013. szeptember 20., péntek

9.cn - kontroll ultrahang nr.2

Beindultak a kis drágák! :)
Bal oldal: 15 mm, jobb oldal: 19 mm
Nyálkahártya 8,7 mm

Holnap reggel tüszőrepesztő szuri (ovitrelle), 36 óra múlva pedig összebújás! :)
Hétfőtől napi 3x2 utrogestan hüvelykúp és 3x1 duphaston tabletta (nem bízza a véletlenre a doki).
Hétfőhöz 2 hétre pedig teszteljek vagy menjek vérvételre hcg-t nézetni.

A doki annyira pozitívan beszélt és olyan magától értetődőnek tűnt, hogy akkor a sárgatest pótlás majd 10 hétig megy, meg hogy hívjam majd telefonon a jó hírekkel, nagyon várja, hogy magam is elhittem, működhet ez ilyen egyszerűen is! :)

Kiegészíteném még annyival a posztot, hogy megemlítem a költségeket is. Mert majdnem dobtam egy hátast a gyógyszertárban, mikor kiváltottam ma az injekciót és a sárgatest hormonokat.

Cikluskövetés: 3 db ultrahang = 3x6.000 Ft
Gyógyszerek:
clostilbegyt = kb. 900 Ft (nincs már meg a blokk, de azt hiszem ennyi volt)
tüszőrepesztő injekció: 7.185 Ft
utrogestan: 6.600 Ft
duphaston: 9556 Ft

Inkább össze se adom. :) Nem kevés, de persze mindent a cél érdekében. Egyébként az utrogestanból és a duphastonból is 4-4 doboz kerül ennyibe, nem kis pakkal jöttem ki a patikából, de tényleg sokat fizettem.

2013. szeptember 19., csütörtök

8. cn - kontroll ultrahang

Az előírtak szerint szépen beszedtem a ciklus 3. napjától kezdve a napi 2x1 clostilbegytet, tegnap fogyott el. Tegnap és tegnapelőtt is éreztem a petefészkeimet, a gyógyszertől pedig minimálisan fájt a fejem, de egyáltalán nem volt elviselhetetlen. Ma pedig megvolt az ultrahang.
Eddig pozitív a dolog, jól reagáltak a petefészkeim, majdhogy nem kiegyenlített a küzdelem. :)
Bal oldalon  1 db 15mm-es, jobb oldalon 1 db 12 mm-es petesejtecském van. A jobb oldalinak bele kellene húznia, mert ugye a hycosy szerint a bal oldalon nem annyira lehetünk sikeresek, de van remény!
Holnap ismét ellenőrzés (erről azért még írok pár sort), hétvégén pedig tüszőrepesztés.
A nyálkahártya 8,5 mm, ezzel is elégedett volt a doki.

És akkor pár szót az időbeosztásról és egyáltalán a meddőség babaprojekt vs. munka kérdéskörről.
Nagyon szerencsés vagyok, mert rugalmas munkahelyem van, a főnököm nem ellenőriz és igazából középvezetői beosztásomnál fogva nem is kér(het) más számon, hogy mikor hova megyek. De. Azért nekem is vannak felelős munkáim, határidőim, jelen esetben 2 rendezvényem a hétvégén, amiket azért nem egyszerű átszervezni egyik napról a másikra (már nem magát a rendezvényt, hanem a saját időbeosztásomat). Merthogy én úgy készültem, hogy majd hétfőn lesz csak a következő ultrahang, én pedig holnap vidéken lettem volna, ehhez képest holnap ultrahang... de nem ám kora reggel pl, hogy gyorsan elintézhessem és mehessek a dolgomra, hanem ahogy épp szabad időpontok vannak... 12:00...15:30...stb.. Még véletlenül se tudom úgy időzíteni, hogy ne vágja félbe a napomat.
Szerencsére meg tudom oldani, holnap délben ott leszek és rajtam aztán tényleg ne múljon innentől semmi, de komolyan mondom fogalmam sincs hogy csinálják ezt azok, akiknek a munkahelyük sokkal szigorúbb és nem tudnak napközben eljárkálni. (arról a kérdéskörről meg aztán végképp ne beszéljünk, hogy mi van ha valakinek nincs autója..mert én nem gyengén furikázom át ilyenkor a várost, ez sem kevés idő...)

Lényeg a lényeg, hogy egyelőre jól haladunk, holnap kiderül mennyit nőnek a petesejtek és mikor kell időzíteni a tüszőrepesztőt. A doki kioktatott a mikéntjéről (ha csak be nem megyünk ügyeletre, de talán megoldjuk otthon is), nem hangzik szörnyűnek, de majd utólag nyilatkozom.

Jajj csak a jobb oldali húzzon bele...!

2013. szeptember 12., csütörtök

20.

Reggel óramű pontossággal megjött.
Ez a 20. nagyon nem várt menstruációm.
A 20. hónap, amikor hiába reménykedtem.
A 20. hónap, amikor elhaladva a drogériában a tamponos sor mellett arra gondoltam, vajon kell-e még vennem vagy végre nem lesz rá szükség (utólag milyen nevetségesnek tűnik, hogy már az első próbálkozós hónapokban is gondoltam erre...hát elég sok dobozzal vettem azóta, mi tagadás...).
A 20. hónap, amikor azt gondoltam, talán most végre, hátha ez a mi időnk, végre nekünk is, most majd megtudom milyen, stb. stb...

20 nagyon hosszú hónap.

Fogalmam sincs hogy lehet ezt több évig csinálni. Nem is akarom megtudni. De ha őszinte akarok lenni nekem már ez is túl sok. Nem így képzeltem, nem így terveztem, nem erről volt szó a fejemben na.
Amióta az eszemet tudom szeretnék gyereket. Kisbabát gondozni, altatni, etetni, óvni, szeretni. Nevelni, értelmes, jóravaló embert faragni belőle... Nekem már önmagában azt kivárni, hogy egyáltalán eljöjjön az ideje amikor vállalhatjuk, egy örökkévalóság volt. Tizenévesen is erre vágytam, mikor mások karrierről meg egyebekről... Persze közben teljesen normális tinédzser és fiatal voltam, fiúkkal ismerkedtem, főiskolára jártam, dolgozni kezdtem, stb. De mindig ott volt bennem, hogy én ANYA szeretnék lenni.
Mikor végre tavaly januárban eldöntöttük, hogy belevágunk, szinte már el se hittem, hogy végre valóra vált. Végre nem csak álom lesz, hanem valóság.
Nos erre a valóságra még várni kell.
De ez az első nap ilyen, a hasam fáj, a hangulatom nem túl fényes...de úgyis felszívom magam és nekivágunk újra.

Szombaton kezdem szedni a clostilbegyt-et.
És továbbra is reméljük a legjobbakat.

2013. szeptember 11., szerda

Ultrahang

Megtörtént az 1. ultrahang. A nyálkahártya vastagsága megfelelő (10mm), bal és jobb oldalon is 2-2 db apró tüsző (bal oldalon 3-3 miliméteresek, jobb oldalon 5 és 3 mm). Gondolom ezekből gazdálkodunk majd a következő ciklusban. Várhatóan holnap (vagy még ma este) meg is fog jönni, és indul az új hónap, új reménykedés.
A ciklus 3. napjától 2x1 clostilbegyt, jövő csütörtökön újra ultrahang, aztán meglátjuk a továbbiakat. Azt mondta a doki, hogy szükség esetén még kiegészíti majd egy injekcióval is a tablettákat. (eleve fel akarta írni, majd jeleztem, hogy már korábban szedtem clostilbegyt-et és akkor 2x0,5-től is lett egyik hónapban 2, a másikban 1 domináns tüszőm, aztán azt mondta akkor azzal várjunk)

6.000 Ft-ot fizettem, és minden ultrahangért ennyit fogok, amíg a cikluskövetés tart.

Nagyon nagyon szeretném, ha a tüszőrepesztővel együtt ez most sikeres lenne és teherbe esnék, ha pedig mégse, akkor nagyon nagyon várom az október 14-i BMC-s konzultációt.

2013. szeptember 5., csütörtök

Cikluskövetés - árak

Nem hagyott nyugodni a dolog, megnéztem a Mensmentis weboldalán, hogy mégis van-e infó arra vonatkozóan, milyen költségekkel jár egy cikluskövetés. Mert abban igaza volt Csigusznak, hogy durva lenne minden egyes ultrahangért teljes árat elkérni.
Nos meg is nyugodtam meg nem is, alkalmanként 6.000 Ft-ot kérnek. Háát... azért ez nem kevés.
De ez van, legalább tudom mire készüljek, a babáért mindent.

p.s. De jó is lesz az a BMC... :)

2013. szeptember 4., szerda

Stimuláció és cikluskövetés indul

Voltam ma konzultáción a bajuszos mosolygós doktor úrnál a Mensmentisben. (felhívtak időközben, hogy a péntek nem jó, előbbre hoztuk az időpontot)
Szeptember 11-én kontroll UH, receptek írása, majd kezdődik a stimuláció. Választhatnánk inszeminációt is vagy csak "sima" ovuláció indukciót. Tekintettel az októberi BMC-s időpontunkra és arra, hogy eldöntöttem állami mederbe terelem a dolgokat (ez egy külön bejegyzés témája is lehetne), a "sima" verziónál maradtam, így a tüszőrepesztő injekció beadása után hellyel-közzel természetes úton, itthon, természetes úton foganhat meg a kisbabánk.
Egyébként ne gondoljátok, hogy ennek komolyabb jelentőséget tulajdonítok, az elmúlt másfél év során épp elég idő lett volna arra, hogy ágyban párnák közt essek teherbe, és meggyőződésem, hogy a mai világban inkább az a csoda, ha ez így történik, semmi rosszat nem látok abban, hogy segítséget veszünk igénybe. Épp csak nem szeretnék most plusz pénzt áldozni erre, illetve adok ennek is egy esélyt (merthogy tüszőrepesztős stimulált ciklusom még nem volt, hátha...), illetve októbertől úgyis új fejezet kezdődik a BMC-ben, ha inszeminációra kerül sor, majd ott megejtjük.
Most pedig pár szó a lehúzásról...
Merthogy eddig is volt bennem némi sejtés a Mensmentis-szel (meg úgy általában a privát intézményekkel) kapcsolatban, de ma azért elég nyilvánvalóvá vált számomra, hogy itt nagyon barátságos körülmények, szép új rendelő falai között és mosolyogva ugyan, de mégiscsak konzekvens módon húzzák ki a zsebünkből a pénzt.
Kezdve ott, hogy azért a stimuláció indítása előtt mindenképp kérte a doktor úr, hogy konzultáljak (legalább e-mailben...3.000 Ft tudom, de akkor is...) az endokrinológussal, hogy mi a véleménye egy ovuláció-indukcióról... (ezt nem is értem...mégis mi lenne? hogy ne, inkább még diétázzak és hiába romlik az FSH eredményem, várjunk még pár hónapot, esetleg szedjek gyógyszert??? persze nem vagyok orvos, tudom...) Ez kapásból ugye pénzbe kerül, de sebaj.
Ezután jön a kontroll UH. Erre azt mondta az orvos, hogy kell egy a ciklus legelején, hogy lássa vannak-e apró tüszők, tudja milyen dózissal indítsa a stimulálást, stb... aztán a stimuláció kezdetétől számított 5. naptól kezdve nagyjából 2 naponta (hétfő-szerda-péntek) UH, hogy lássa milyen irányba tartunk és persze meg tudja állapítani, mikor kell beadni a tüszőrepesztőt... Számításai szerint ez kb. 5-7 UH-t jelent...
Biztos nagyon alaposak, én nem kétlem...de tényleg kell ennyi? Nem vagyok egy fogtechnikus típus, egy kisbabáért pedig pláne bármit megteszek anyagi és egyéb értelemben egyaránt, de nekem ez némileg fura... Annak tükrében pláne, hogy az első kontroll UH időpontját már meg is adták, szeptember 11-re. Viszont az én menstruációm várhatóan 13-án jön majd meg (pontosan nem lehet tudni, de szerintem a 11. korai)...akkor ez azt jelenti, hogy bekukkant majd 11-én, az lesz a mínusz 1. UH, és utána még számíthatok egy elsőre is a ciklus első napjaiban? Kérdezem ezt azért, mert a mai konzultáció is 10.000 Ft volt úgy, hogy gyakorlatilag 15 percet voltam bent és vizsgálat nem történt (tudom, ezért hívják konultációnak, de...).
Szóval érzem én a lehúzás szagát, bárki bármit mond.
De persze a teherbeesés érdekében mindent megteszek, októbertől pedig úgyis megyünk a BMC-be, szóval a következő hónapban nem gondolok az anyagiakra és a sok UH miatti szervezésre (munkaidőben nem olyan egyszerű megoldani), igyekszem csak a célt lebegtetni a szemem előtt, hogy talán október közepére lesz egy 2 csíkos terhességi tesztünk...
Amen. :)