2014. április 2., szerda

12. heti genetikai ultrahang

Illetve nekünk ez már 13. hét, de mostanra kaptunk időpontot az Istenhegyi útra.
Fantasztikus volt látni újra a babánkat, ahogy ficánkol, integet a kezeivel és vígan elvan a kis helyén, lubickolva a magzatvízben.
Hajdú doktornőről csak jókat és még jobbakat tudok elmondani, kedves volt, részletesen magyarázott, szóval örülök, hogy hozzá mentünk.
A babánk egészséges, még a kis ujjait is végigszámoltuk (megvan mind az 5/kéz:), szépséges paraméterei vannak:
Ülőmagasság: 73,4 mm
Fejátmérő: 25,0 mm
Nyakiredő: 1,9 mm
Haskörfogat: 69,5 mm
Combcsonthossz: 9,6 mm

Ezek alapján 13+0 napos, mi az előző mérések szerint 13+1-et számoltunk, de ez így is tökéletes. :)

Rákérdeztünk a nemére is (Hajdú doktornő az ismeretségi körünkben mindenhol megmondta a tutit:), de a kicsikénk törökülésben takargatta a lába közét, így biztosat nem tudott nekünk mondani, kb. 75%-ra "tippelte", hogy kislány. Igazából nekünk csak az a fontos, hogy egészséges legyen, a 18. heti UH-ig nem éljük bele magunkat teljesen, de bárhogy is alakul, imádni fogjuk. Szerintem azért az a 75% nem olyan kevés, de persze sose lehet tudni...

Ahogy a nagy könyvben meg van írva, a 12. héttel nekem is elmúltak a rosszulléteim (leszámítva egyetlen reggelt a múlt héten), napközben energikusabb is vagyok, de estére ugyanúgy kidőlök, mint eddig. Lehetetlen velem végignézni egy filmet. Gyakorlatilag az első 5 percben kómába esek és a stáblistára esetleg megébredek, hogy átvonszoljam magam a nappaliból a hálóba. De ennél nagyobb bajom sose legyen, szeretek aludni. :)
A nadrágjaimtól 2 kivételével búcsút vettem egy időre, már nem tudom hordani őket. A klasszikus kismama nadrágok még picit bőnek bizonyulnak hastájékon, de szerintem nem sokat kell már várni, hogy kitöltsem. Növekszik a pocak, na. :)

A múltkori bejegyzésem után hamar összeszedtem magam és jelentem már orvosom is van, akinél szülni fogok (a BMC előtti orvosom sajnos már nem vezet le szülést, pedig gondolkodás nélkül hozzá mentem volna), holnap reggel pedig tiszteletemet teszem a védőnőnél is végre.

És hát mit mondhatnék? Boldogság, boldogság és boldogság. Ez van velünk.