11. dpo - Kérdőjelek

Szerintem nincs olyan sorstársam, aki ne értene velem egyet abban, hogy

• egy babára vágyó/váró nő élete 2 hetes etapokban zajlik
• ezek közül a 2 hetes periódusok közül a második, "várakozós" rész lassabban telik, mint bármi más a világon
• nincs annál idegesítőbb, mint hogy a kora terhességi tünetek csontra megegyez(het)nek a PMS tünetekkel, ezáltal esélytelen bármire is következtetni.

Én komolyan nagyon irigylem azokat a nőket, akik első pillanattól érzik, hogy megfogan bennük egy új élet, akik számára ezáltal egyértelmű, hogy azért fáj a cicijük, azért görcsölget a méhük, azért húz a derekuk, stb..
Na hát én nem tartozom közéjük.

Az inszem utáni pár napban őrült módon feszültek a melleim, hol a bimbók fájtak - hol az egész package, szurkált a méhem és a petefészkem, örültem, hogy érzek valamit és azt gondoltam biztosan történik valami odabent.
Aztán az inszem utáni 5-6. naptól megszűntek a tünetek, konkrétan meg voltam győződve róla, hogy velem aztán az ég világon semmi nincs, lefutott kör, nem tartozunk a nagyon szerencsés első inszemből babásodó párok közé.

Most, így a 11. dpo-n megint elbizonytalanodtam... fájnak újra a melleim (hol jobban hol kevésbé, nyomkodom magam all day, mint valami eszelős - igaz Poppy Field?:), mensis görcseim - húzódások vannak a méhemben, fáj a derekam, szóval a PMS létező összes tünetét tankönyv-szerűen produkálom.
De akár lehet ez ugye babásodás is...
Csak ki mer bárminek is hinni 2 év próbálkozás után? Én ugyan nem merem beleélni magam semmibe, sőt megnyugtató belső hang sem szól bennem, hogy nyugi sikerült.

Ennél több kérdőjel nincs is a világon, mint amennyi bennem van... lehet, hogy mégis oltári mázlink van? Lehetséges, hogy még sincs elzáródva (annyira) az a bal oldali petevezető? Lehet nem is PMS?

Ááááá...ki bírja ezt idegekkel?:)

Hétfőn (14. dpo) teszt, jöjjön aminek jönnie kell!

3. dpo

Azt hiszem lassan de biztosan ürül ki a szervezetemből a dupla adag tüszőrepesztő (illetve az abból származó hcg). Szombat este adtam be, vasárnaptól folyamatosan fájtak a cicijeim, az inszem napján és másnap csak a mellbimbók, azóta pedig az egész..ma délután kifejezetten erős fájdalom volt, amitől persze rém boldog voltam pár pillanatig, hogy milyen szuper lehet terhesen ezt érezni (miközben pontosan tudtam, hogy ez még tuti csak a tüszőrepesztő miatt van)... aztán estére kezdett enyhülni, és bár még most is érzem, azt hiszem el fog múlni. De persze nagyon bízom benne, hogy visszatér a dolog, vagy ha el is múlik (átmenetileg) az nem jelenti azt, hogy nem sikerült, és különben is mindenkinél mások a jelek, tünetek... Mindenesetre ebbe bele lehet bolondulni ebbe az állandó magamat figyelgetésbe. :)
A méhemet és a bal petefészkemet érzem, néha ilyen mensi-jellegű érzés a méhben, néha tompa nyomás a petefészekben, de nem gondolom, hogy ezekből messzemenő következtetéseket lehetne levonni.
Mindenesetre telnek a napok, előbb-utóbb itt lesz a tesztelés ideje.
Poppy-val elmélkedtünk róla, hogy vajon nem kéne-e vérvétellel indítani (mondjuk a 14. dpo-n), mert az ugye mégiscsak egyértelmű és számszerűsítve látja az ember a megmásíthatatlant, viszont azt is megállapítottuk, hogy azért az elég rideg és konkrét találkozás az eredménnyel, ha mondjuk az ember a postafiókjában nézegeti a megnyitásra váró e-mailt és a képernyőn kell szembesülnie a dolgokkal...
A tesztelésnek megvan a maga "romantikája", intimitása...lehet tördelni a kezünket, hogy vajon megjelenik-e a csík, van ugye 10-15 perc lauf, hogy hátha nem is rögtön, hanem csak percek múlva... szóval ez a megoldás jobban tetszik. Annál is inkább, hogy én igenis szeretnék tesztelni. A szeptemberi cikluskövetéses hónap óta még csak esélyem sem volt erre (és ott egyből vérvétellel kezdtem a 14. dpo-n az orvos tanácsára), mert mindig óramű pontossággal megjön, napokkal előtte érzem a jeleket, fölöslegesen meg az ember nem lövi el a teszteket... szóval lesz itt minden, teszt is meg szerintem vérvétel is, csak győzzem kivárni.

Inszemináció, avagy "alea iacta est"

Sikeresen abszolváltuk az inszeminációt, mérhetetlenül boldog vagyok és úgy érzem minden a legnagyobb rendben velünk.
A pénteki aggodalmaimat szombat reggelre felváltotta a lelkesedés. Végiggondoltam, hogy ennyi esélyünk még soha nem volt, hiszen a spontán hónapokban fogalmunk sem volt jól időzítünk-e, helyükre találnak-e a srácok, a stimulált cikluskövetéses hónapban pedig a tüszőrepesztés után szintén magunkra hagyatkozhattunk csak, hogy magunktól sikerül-e. Most viszont jókor voltunk, jó helyen, a srácokat felturbózták és közvetlenül a méhbe kerültek, kapok sárgatest pótlást és az utóbbi időben nagyon sokat tettem azért, hogy ez a baba megfoganjon (talpreflexológia, diéta, méhpempő, D vitamin, E vitamin, Omega 3, stb.), szóval minden tényező kifejezetten optimális nekünk. Mit számít, hogy bal vagy jobb oldal? Sose lehet tudni... :)

A férjem 8-ra ment leadni a fiúkat, jó másfél órát várt, mire szólították, onnan szerencsére már percek alatt végzett. :) Szegény utólag azért panaszkodott, hogy a földszinti helyiségbe kellett mennie, ahol konkrétan végig hallotta, hogy az ajtó előtt beszélgetnek, mászkálnak, szóval minden volt csak intimitás nem... Aztán ő bement dolgozni (5 perc a munkahelye a BMC-től), és 11-kor jött vissza, amikorra én mentem.
Hamar kaptunk szobát három másik lánnyal együtt (ketten voltunk első inszemesek és volt két lány, akik harmadszor voltak...jajj nagyon drukkolok mindegyiküknek!), utána pedig kezdődött a maratoni várakozás. Végül 13 órakor kerültem be a műtőbe, ahol kettőt pislogtam és már kész is voltam. Ágyra fel, előrecsúszni, lábakat felhúzni, kengyelbe betenni, döntés, majd sóhajtsak. Tágító bent, pici csípés/szúrás (gondolom a méhszájnál), majd Szűcs doktor közölte, hogy kész is vagyunk. Még feküdtem ott egy pár percig megdöntve, jókat szórakozva magamban, hogy csak fejre ne essek, illetve azon járt a fejem, hogy milyen szép helyen fogan a gyerekünk. :) Majd felkelhettem, irány vissza az emeletre a kórterembe, 10 perc fekvés, utána öltözés és vissza Szűcs doktor irodájába. Megkaptam a zárójelentést, felírt 3x1 Utrogestant, 30-án pedig teszt otthon. :)

Az időzítéssel kapcsolatban nagyon bizakodó vagyok, szombat este adtam be a dupla adag tüszőrepesztőt és egész vasárnap azon aggódtam, hogy nehogy túl hamar megrepedjenek a tüszők. Majd miután tegnap semmit nem éreztem az ég világon, ma hajnaltól azon kattogtam, hogy csak repedjenek meg időben. Aztán 11-12 között miközben várakoztam, éreztem a szurkálást, szóval megnyugodtam, a legjobb időben vagyunk.

A kocka el van vetve, bizakodunk és várjuk a 30-át.

Cn 9 - kontroll UH, vegyes érzelmek

8:10-re értem a BMC-be, voltak jópáran előttem (bár a recepciónál megörültem, hogy olyan kevesen vannak, de az emeleten Szűcs irodája/vizsgálója előtt épp hogy kaptam ülőhelyet, tömve volt...). Megvizsgált 4 lányt, aztán műtőbe hívták...várakozás tovább... Végül fél 11-kor jutottam be, de ezen nem izgattam magam, fél nap szabin voltam, és számítottam is rá, hogy ücsörgős lesz a dolog.

Nos az eredmények:
Endometrium: 10mm
Bal oldali ovarium: 1 db 14 mm-es tüsző + 1 db 18 mm-es tüsző
Jobb oldal: erre konkrétan semmit nem mondott.
(emlékeztetőül nekem a bal oldal a hycosy szerint nem, vagy csak nehezen átjárható, a jobb oldal pedig szuperül működik)

Éreztem én, hogy a bal oldal dominál, de hogy jobb oldalon semmi ne legyen...hát hogy őszinte legyek elszomorított, nem is kicsit.

Szűcs doktor nem sokat teketóriázott, elhadarta, hogy ma még adjak magamnak egy adag Menopurt, holnap este 8-kor tüszőrepesztő (2 adag Pergnyl, hasba bőr alá), hétfőn inszem. A férjem reggel 8-kor menjen, én elég lesz, ha 10-11-re, papucs, köntös, hálóing, viszlát.
Aztán gyorsan megkérdeztem, hogy mire számítsak így, hogy nekem a bal oldal nem százas...belenézett a papírokba (látszott, azt se tudja miről beszélek, ami OK, állami hely, ezer páciens, de ugye erre írtam a múltkor, hogy résen kell lenni, kérdezni és utána menni a dolgoknak, mert ők maguktól nem fognak pátyolgatni és részletesen magyarázni), aztán azt mondta, hogy tulajdonképpen a hycosy vizsgálat nem 100%, simán lehet attól még esélyes az az oldal, de ha esetleg nem sikerül most teherbe esnem, akkor ebben az esetben eltekint attól, hogy hagyjunk egy hónap szünetet (ezt már máshol is hallottam/olvastam, hogy Szűcs doktornál ki kell hagyni 1-1 hónapot két inszem között), akkor a következő hónapban folytassuk azonnal. Viszont mi nagy valószínűséggel jövő hónapban elutazunk (nyilván a mostani eredmények függvénye), szóval a február felejtő, azt mondta akkor 2 hónapot hagyjunk ki...magyarul április.
Persze ne szaladjunk ennyire előre, most ennek a hónapnak kell esélyt adni.
De megmondom őszintén én sírva mentem a kocsihoz és végig bőgtem a munkahelyemig az utat. A férjem és az anyukám is bíztattak, hogy nem szabad így nekikeseredni, fő a pozitív hozzáállás, még bármi lehet, stb. És persze tudom, hogy így van, de nem hiszem el, hogy ilyen peches vagyok. Szeptemberben is a stimulált hónapban a bal oldalam dominált... (bár ott a jobb oldalon is volt tüsző)

Azért meg kell állapítanom, hogy az élet nagy játékos, keveri a lapokat rendesen. Tudom, hogy nekem ez óriási feladat, hogy optimistán és pozitívan álljak a dolgokhoz, higgyek magamban és abban, hogy sikerülni fog (talán a blogból sokszor nem ez jön le, de nekem kőkemény harc a pozitív gondolkodás, alapból sajnos nem így vagyok összerakva)... és most, amikor tényleg úgy álltam neki, hogy most aztán mindent megteszek, működni fog, siker lesz, akkor gördít elém egy ilyen akadályt a sors (vagy nevezzük bárminek bárkinek), hogy még jobban kell hinnem és még jobban kell akarnom. Mert nyilván ez a feladat, hogy még a reménytelennek tűnő helyzetben is bízni kell.
Erről fog szólni a ma délutánom és az estém. Igenis összeszedem magam és megbeszélem a bal oldali petékkel, hogy küzdjék át magukat, ennek akkor is SIKERÜLNIE KELL.

Update:
És ha már pozitív hozzáállásnál tartunk, azért azt mégiscsak meg kell jegyezni, hogy az injekciókra jól reagáltam, lett két szép tüsző, a nyálkahártya is tökéletes, szóval ezekkel mindenképp elégedett vagyok.

Cn 5 - Napról napra

Egyre közelebb vagyunk A Célhoz, el se hiszem. :)
Adogatom esténként szépen a szurikat, mondjuk nekem alsó hangon 10x annyi ideig tart, mint a nővérkének a BMC-ben, de remélem mire belejönnék, addigra vége is a stimulációnak, és többet nem lesz ilyesmire szükség. Fő az optimizmus ugye. :)
A szúrással és magának az injekciónak a beadásával nincs gondom, sokkal kellemetlenebb utána mikor csíp, meg az összekutyulós rész megy sután nagyon. Drukkolok, hogy fel tudjam szívni az összes oldószert a nagy tűvel (de mivel vákum van az üvegcsében ilyenkor, nem olyan egyszerű), majd vissza ugyanígy, csak sikerüljön az összeset felszívni, ne maradjon túl sok, mert akkor nem hat (persze ezen csak az első nap paráztam, aztán konzultáltam az orvos barátnőmmel, aki megnyugtatott, hogy úgy van ez kitalálva, hogy ne úgy járjunk, mint a muffin recepteknél, ha marad némi krém a keverőtál alján, felejtő a 12 db muffin, jó ha 10 lesz belőle:).
Persze aki már régóta szúrja magát vagy több ilyen protokollt végigcsinált biztos csak mosolyog ezen, de egy kezdőnek tud azért aggodalmat és dilemmát okozni.

Alig várom a pénteki kontrollt, kíváncsi vagyok hogyan reagálnak a petefészkek.

Jövő héten pedig inszem... el se hiszem!

Cn 2 - stimuláció indul

9 óra előtt nem sokkal érkeztem a BMC-be. Kifejezetten barátságos volt a hangulat, nem volt tömeg, nyüzsgés...voltak páran előttem, de nem tűnt vészesnek. Aztán mégis csak 11-kor végeztem, de nagyobb bajom sose legyen.
Még nem állt vissza az élet a régi kerékvágásba az intézetben, csak Konc tanár úr dolgozott, így ő csinálta nekem az ultrahangot és ő írta elő a stimulálást is. Mától napi 1 Menopur, tüszőrepesztőnek pedig majd Pergnyl-t kapok. Kiváltottam a gyógyszertárban az injekciókat, vettem hozzá fecskendőket + tűket, otthagytam párszáz híján 40.000 Ft-ot, majd vissza a laborosokhoz. Segítőkész volt a hölgy, megmutatta hogy kell majd "összeszerelnem" a dolgokat (oldatot nagy tűvel felszívni, majd a port tartalmazó üvegcsébe tölteni, vegyíteni/összekeverni a kettőt, visszaszívni a nagy tűvel, kicserélni kis tűre, légteleníteni és hasba köldök környékére szúrni...). Az első szurit be is adta, így hivatalosan is elkezdődött a stimuláció! :) Reméljük holnaptól menni fog nekem is, kicsit tartok tőle, de annyian átestek már ezen előttem, nem leszek én sem kivétel, megcsinálom és kész.
1 hét múlva kontroll UH, aztán meglátjuk.

Konc tanár úr egyébként nekem nagyon szimpatikus volt, összegezte a helyzetemet (koromhoz képest kicsit alacsony AMH, bal oldalon elzárt petevezető), kedvesen mondta, hogy egy "jó kis stimulációt kéne akkor csinálni, olyat amiben mindkét petefészekben lesz tüsző". :) Aranyos volt.

Sokan leírták már előttem, de én sem akarok elmenni mellette, hogy alapvetően a BMC nem egy léleksimogató hely, nagyon sok a páciens, futószalag-szerűen mennek a dolgok, de nekem akkor is az az érzésem, hogy értik és teszik a dolgukat, megy ott minden a maga rendjén. Én mindig olyan érzéssel jövök el onnan, hogy jó helyen vagyunk és itt fognak segíteni, hogy kisbabánk legyen. Én elég sok dolognak utána olvastam már eddig is az interneten (amiről tudom, hogy sokaknál -főleg orvosi berkekben- az a vélekedés, hogy az emberek mindent összeolvasnak és tévesen diagnosztizálják magukat meg sokszor okosabbnak képzelik magukat az orvosoknál...), szerintem kellő odafigyeléssel (források, szerzők, stb.) és értelemmel nagyon sok hasznos infót lehet így is szerezni, ami csak a javunkra válhat. Ha nem tájékozódtam volna már eddig is, valószínű lesokkolódnék a BMC-től, hogy mégis mi történik velünk, mi lesz - hogy lesz, de szerencsére nem erről van szó és kicsit még örülök is, hogy itt pörögnek a dolgok, nem szüttyögünk. Arra kell majd figyelni, hogy ha kérdéseink lesznek vagy valami nem világos, akkor igenis kérdezni kell és nem hagyni magunkat lerázni (nem mintha eddig tapasztaltam volna ilyesmit...egész egyszerűen szerintem ők úgy vannak vele, hogy ha nem kérdezel, akkor biztos képben vagy).

Itt tartunk, holnap délután/este kezdem magam szúrni. :)

BÚÉK 2014 - Indulhatunk!:)

2 nap idegőrlő barnázás és várakozás után ma végre megjött, így holnap reggel a BMC-ben kezdem a napomat, indulhat a stimuláció! Úgy várom, mint egy kisgyerek a karácsonyt, hihetetlen. :)
Bizakodó vagyok és optimista, ugyanakkor úgy gondolom ez egy esély, lesz ami lesz. Még sosem volt részem ilyesmiben (bár a stimulált ciklus +monitorozás + tüszőrepesztő injekciós kombón már túl vagyunk), ezt is ki kell próbálni. :)
A történethez hozzátartozik, hogy az egyik kolléganőm épp karácsony előtt tudta meg, hogy sikerült nekik az első inszemináció, szóval van előttem pozitív példa. :)
És persze a jövőre vonatkozóan is vannak elképzelések, tervek, de ne szaladjunk előre, most a holnapi maratoni BMC-s ücsörgésre, ultrahangra és injekció-oktatásra készülök, a többi meg majd jön szépen sorban.

Boldog Új Évet Sorstársak! :)