Telnek a napok

Igazából nem tudok semmi kivételes történésről vagy eseménydús hétköznapokról beszámolni baba-projekt fronton, de jelentem minden rendben, beszedem/felhelyezem a rengeteg progeszteront előírás szerint és persze reménykedek. Érezni nem érzek semmit, de gondolom nem is kell, illetve tudatosan figyelek arra, hogy ne agyaljak semmi tüneten vagy akár csak azon, hogy vajon mikortól kellene éreznem bármit is... szerintem az a jó, ha nem érzek semmit, punktum.
Viszont be kell vallanom, hogy a közvetlen tüszőrepesztő szuri előtti és utáni biztonsági szexek elmaradtak. Előtte írtam is, hogy esélytelen volt, mert otthon sem voltam, az utána következő napon pedig (szégyen-gyalázat tudom!:) elaludtam...
Szóval most szólok, ha ebből baba lesz, akkor nagyon pontosan követi a protokollt és bevált a 36 órás ütemterv. Rendes és pontos baba lesz. Ha pedig mégsem, akkor nagyon nem lepődök meg, mert eddig a spontán próbálkozós hónapokban mindig jóval többet voltunk együtt, mint most, amikor cikluskövetésben vagyunk, gyógyszerekkel, doki-felügyelettel, mindennel. Viszont ki tudja? Lehet, hogy pont most... :)
Ha pedig mégsem, akkor eldöntöttem, hogy a következő hónapban is megpróbálok egy ugyanilyen terminált együttlétes ciklust, ugyanis október 7. körül kell megjönnie (illetve dehogy kell), és mivel a BMC-be csak 14-re van időpontunk, abban a hónapban már úgysem tudok hormonsort nézetni, tehát a kivizsgálás úgyis csúszik egy hónappal (Estnél olvastam, hogy ragaszkodnak az általuk végzett hormonvizsgálatokhoz).
Illetve itt kérdezném tapasztaltabbaktól, hogy szerintetek egy adott ciklus hormoneredményeit befolyásolja az, hogy az előzőben volt-e stimulálás? (clostilbegyt, sárgatest pótlás és hasonlók)
Persze minek szaladok így előre, előbb várjuk ki mi lesz ebből a hónapból, de engem pont az nyugtat meg, hogy tudom mi fog történni a következőkben, és pont emiatt van rajtam valami mérhetetlen nyugalom*, mert BIZTOS VAGYOK BENNE, hogy így vagy úgy, a BMC-ben vagy még a magándokinál, terminált együttléttel, inszeminációval vagy akár lombikkal, de LESZ KISBABÁNK.

*meg azért is, mert közben zajlik az életünk egyéb más területe jócskán, és úgy tűnik tavasztól építkezünk, jövő augusztus végén/szeptemberben lesz készen, addig albérletezünk (ahova novemberben költözünk a mostani lakásunkból, amit eladtunk), szóval ez a kicsi gyerek ráér megszületni... De nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez érdekel a legkevésbé, bármikor érkezik, lesz helye és annyira de annyira fogjuk várni és szeretni, hogy jobban már nem is lehet.