Érzelgős

Napok óta érzem, talán a meleg, talán valami egész más, ki tudja... de sokkal érzékenyebb vagyok mindenre és mindenkire. Szerencsére jó értelemben.
Tegnap konkrétan elöntött valami jóindulat-hullám-féle, amikor az emlegetett kolléganő bizalmába avatott és elárulta nekem, hogy babát vár. Nagy valószínűséggel készült már rá, mert a legtöbben unofficial tudják már, és ugyan mi nem vagyunk kifejezetten jóban, nyilván ő sem akart tapintatlan lenni, nem lehet egyszerű valakinek elmesélni, hogy terhes vagy (ráadásul relatíve milyen hamar sikerült), mikor tudod a másikról, hogy jó ideje próbálkoznak és nincs még eredménye...
Szóval az érzelgősség ott fogott el, hogy ült melettem, beszélgettünk és azon gondolkoztam, hogy tulajdonképpen mi hárman ülünk ott, és ott növekszik benne egy élet... milyen kevés választja el a külvilágtól, mégis a mindent, az életet jelenti neki most az a burok, ahol most van...és hogy pár hónap múlva világra jön.
Aztán következett a ma reggel, amikor kutyasétáltatás közben szemtanúja voltam, amint hajnali 7-kor egy nagymama áll a házuk előtt a kapuban a kb. 3 éves unokájával, és az unoka tátott szájjal bámulja a kukás autót (minden hétfőn és csütörtökön jönnek, gondolom konstans program lehet:), mozdulatlanul figyel, majd integet a távolodó kukásoknak. Esküszöm megkönnyeztem. Annyira aranyos volt és annyira belém hasított, hogy vajon mikor lesz nekem is ilyen???
A délelőttömet pedig egy szülésről szóló írás koronázta meg. Annyira gyönyörűen fogalmaz, olyan jó érzés volt olvasni, hogy elmondani nem tudom. Este még vagy 2x biztos elolvasom, csak itt a munkahelyen könnycsorgatva nem annyira mókás. Mindenesetre így ismeretlenül is nagyon gratulálok nekik, gyönyörű a kisfiúcska, ilyen szép szülést tényleg csak kívánni lehet!

Várom a jövő hetet, hátha rácáfolunk ebben a hónapban arra a 15-ös FSH-ra és igenis teherbe eshetek természetes úton... kiderül, ha pedig mégsem, szeptemberben irány a dokibácsi és a hormonokkal turbósított cikluskövetés.