Az utóbbi időben annyi pozitív hírt kaptam, sokan estek teherbe körülöttem, aminek egyfelől nagyon örülök -pláne ha tudom, hogy nehézségek árán sikerült a dolog-, másfelől persze rávilágít a saját helyzetünkre, hogy mi még a küzdők táborát gyarapítjuk... Viszont pont ezek a sikerek adnak reményt és erőt ahhoz, hogy igenis elmenjek újabb vizsgálatokra, ne tétlenkedjek és haladjanak a dolgok.
Egyébként a "legyünk türelmesebbek, a nyugalom és rágörcsölés-mentes együttlétek meghozzák az eredményt" témaköre külön posztot érdemelne, de azt hiszem senkinek (akinek akár csak pár hónapot is kellett várnia a pozitív tesztre, nemhogy évek óta küzd) nem kell magyaráznom milyen érzés a várakozás és mennyire lehetetlen türelmesnek lenni...akkor már százszor inkább vizsgáltatom magam és igyekszek a dolgok végére járni, minthogy azt mantrázzam magamnak, nem görcsölök...
Szóval nagyon sok blogba beleolvastam az elmúlt hetekben és hihetetlen mennyi erős nő van, akik hosszú évek óta egy célért küzdenek és nem adják fel! Hozzájuk képest egészen eltörpül a magunk másfél próbálkozós éve.. Viszont reményt adnak, hogy másnak se könnyű (hülyén hangzik, de igenis jó tudni, hogy nincs egyedül az ember a vágyaival és a napi harcokkal), és egyre inkább azt érzem, hogy jó dolog erről írni, mert sokszor nehéz szavakba önteni a gondolatokat, mégis megkönnyebbül tőle az ember, ha egyszer billentyűzetet ragad és kiadja magából.
A közös, virtuális reménykedésnél (mert azt is nagyon jó ám látni, hogy milyen összetartó blogos csapatok is alakulnak:) pedig már csak a közös öröm a nagyobb, mert azt is hihetetlen jó érzés olvasni mások bejegyzéseinél, hogy tudnak örülni egymás pozitív tesztjeinek...
Ezek az értékes és jó dolgok az életben.
Úgyhogy hajrá lányok, reménykedjünk együtt!
Egyszer mindenkinél kisüt a nap... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése