Cn 2 - stimuláció indul

9 óra előtt nem sokkal érkeztem a BMC-be. Kifejezetten barátságos volt a hangulat, nem volt tömeg, nyüzsgés...voltak páran előttem, de nem tűnt vészesnek. Aztán mégis csak 11-kor végeztem, de nagyobb bajom sose legyen.
Még nem állt vissza az élet a régi kerékvágásba az intézetben, csak Konc tanár úr dolgozott, így ő csinálta nekem az ultrahangot és ő írta elő a stimulálást is. Mától napi 1 Menopur, tüszőrepesztőnek pedig majd Pergnyl-t kapok. Kiváltottam a gyógyszertárban az injekciókat, vettem hozzá fecskendőket + tűket, otthagytam párszáz híján 40.000 Ft-ot, majd vissza a laborosokhoz. Segítőkész volt a hölgy, megmutatta hogy kell majd "összeszerelnem" a dolgokat (oldatot nagy tűvel felszívni, majd a port tartalmazó üvegcsébe tölteni, vegyíteni/összekeverni a kettőt, visszaszívni a nagy tűvel, kicserélni kis tűre, légteleníteni és hasba köldök környékére szúrni...). Az első szurit be is adta, így hivatalosan is elkezdődött a stimuláció! :) Reméljük holnaptól menni fog nekem is, kicsit tartok tőle, de annyian átestek már ezen előttem, nem leszek én sem kivétel, megcsinálom és kész.
1 hét múlva kontroll UH, aztán meglátjuk.

Konc tanár úr egyébként nekem nagyon szimpatikus volt, összegezte a helyzetemet (koromhoz képest kicsit alacsony AMH, bal oldalon elzárt petevezető), kedvesen mondta, hogy egy "jó kis stimulációt kéne akkor csinálni, olyat amiben mindkét petefészekben lesz tüsző". :) Aranyos volt.

Sokan leírták már előttem, de én sem akarok elmenni mellette, hogy alapvetően a BMC nem egy léleksimogató hely, nagyon sok a páciens, futószalag-szerűen mennek a dolgok, de nekem akkor is az az érzésem, hogy értik és teszik a dolgukat, megy ott minden a maga rendjén. Én mindig olyan érzéssel jövök el onnan, hogy jó helyen vagyunk és itt fognak segíteni, hogy kisbabánk legyen. Én elég sok dolognak utána olvastam már eddig is az interneten (amiről tudom, hogy sokaknál -főleg orvosi berkekben- az a vélekedés, hogy az emberek mindent összeolvasnak és tévesen diagnosztizálják magukat meg sokszor okosabbnak képzelik magukat az orvosoknál...), szerintem kellő odafigyeléssel (források, szerzők, stb.) és értelemmel nagyon sok hasznos infót lehet így is szerezni, ami csak a javunkra válhat. Ha nem tájékozódtam volna már eddig is, valószínű lesokkolódnék a BMC-től, hogy mégis mi történik velünk, mi lesz - hogy lesz, de szerencsére nem erről van szó és kicsit még örülök is, hogy itt pörögnek a dolgok, nem szüttyögünk. Arra kell majd figyelni, hogy ha kérdéseink lesznek vagy valami nem világos, akkor igenis kérdezni kell és nem hagyni magunkat lerázni (nem mintha eddig tapasztaltam volna ilyesmit...egész egyszerűen szerintem ők úgy vannak vele, hogy ha nem kérdezel, akkor biztos képben vagy).

Itt tartunk, holnap délután/este kezdem magam szúrni. :)

BÚÉK 2014 - Indulhatunk!:)

2 nap idegőrlő barnázás és várakozás után ma végre megjött, így holnap reggel a BMC-ben kezdem a napomat, indulhat a stimuláció! Úgy várom, mint egy kisgyerek a karácsonyt, hihetetlen. :)
Bizakodó vagyok és optimista, ugyanakkor úgy gondolom ez egy esély, lesz ami lesz. Még sosem volt részem ilyesmiben (bár a stimulált ciklus +monitorozás + tüszőrepesztő injekciós kombón már túl vagyunk), ezt is ki kell próbálni. :)
A történethez hozzátartozik, hogy az egyik kolléganőm épp karácsony előtt tudta meg, hogy sikerült nekik az első inszemináció, szóval van előttem pozitív példa. :)
És persze a jövőre vonatkozóan is vannak elképzelések, tervek, de ne szaladjunk előre, most a holnapi maratoni BMC-s ücsörgésre, ultrahangra és injekció-oktatásra készülök, a többi meg majd jön szépen sorban.

Boldog Új Évet Sorstársak! :)

Életjel...karácsony és a jövő

Ezer meg egy éve nem írtam, ami egyfelől frusztrál, másfelől viszont nem volt kifejezett közléskényszer bennem az utóbbi időben....így mások blogjainak olvasása/kommentelése és persze a hatalmas öröm miattuk (Heni pozitív tesztje, Est világra jött Kissmajma) és mély szomorúság mások kudarca miatt (akiket inkább nem nevesítek, mert biztosan tudom hamarosan ugyanolyan öröm éri őket is, és akkor majd esküszöm külön bejegyzésben gratulálok!:), szóval ezekkel teltek inkább a blogírás helyetti percek...

Mindenkinek aki olvas, együtt izgul velem/velünk és főleg akik hasonló cipőben járnak, boldog és békés karácsonyt kívánok, az új évre pedig mindenkinek külön-külön pozitív teszteket, növekvő pocakot, problémamentes babavárást és gyönyörű kisbabát! Azoknak, akik már átélték a terhesség és anyaság csodáját pedig azt, hogy legalább annyira élvezzék és értékeljék a babázás minden percét, mint a várakozás hosszú napjait, hogy a nehézségek ellenére bőven legyen túlsúlyban az öröm, boldogság és a tudat, hogy az egyik legnagyobb vágyuk immár teljesült! :)

Velünk sok történés igazából nincs, elmondhatatlanul várom a január elejét, amikor újra a BMC vendégszeretetét élvezhetem és kezdetét veheti az első (és egyben utolsó) inszeminációm.
Egész egyszerűen eldöntöttem, hogy a 2013-as az utolsó kettesben töltött karácsonyunk a férjemmel, jövőre pedig már hármasban ünneplünk. Legyen is elég ennyi, mást nem is kívánok. :)

Konzultáció

Bő egy órás várakozás után jutottunk be Szűcs doktorhoz.
Hosszasan nézegette a papírjainkat, majd röviden tömören összefoglalta, hogy a párom oldaláról minden rendben, a spermaképe jó, az én részemről pedig két eltérés van. Az egyik a bal oldali petevezető, ami a nyári hycosy vizsgálat alapján valószínűleg nem átjárható (de az sem zárható ki, hogy mégis), illetve az AMH érték, ami az életkori átlaghoz képest alacsony, de ez sem drámai szerinte (30 éves vagyok, AMH=0,8).
Ezek alapján azt javasolja, hogy inszeminációval kezdjünk, de ne tervezzünk az OEP által finanszírozott 6-ot, maximum csak 3-at (lehet, hogy inkább csak 2-t), és ha nem lenne belőle terhesség, akkor váltsunk lombikra.
Sajnos egy decemberi kezdés már nem fér bele, mert a ciklus 28. napján vagyok, mindenféle előjelei vannak, hogy meg fog jönni, de ez valószínűleg csak holnap fog bekövetkezni, és az ünnepek miatti leállásra való tekintettel nem merte bevállalni a stimulációt a doktor úr. Viszont januárban semmi akadálya, szóval most nyugiban elbúcsúztatjuk ezt az évet, magunkhoz térünk a költözés (és családi válságok) utáni megrázkódtatásokból, januárban pedig Új Év, Új Élet. :)

Hajrá December!

Elértem végre a BMC-t, imádom ezt a recepciós hölgyet. :)
Csodálkozott, hogy ilyen kartonszámmal már minden vizsgálatunk megvan, megdícsért hogy mennyi leletet vittem magammal, és végül a legjobb hír: elfogadták a férjem előző spermaeredményét, mert a mostani is jó lett!
Nincs más hátra, mint előre.
December 4-én konzultáció!!!

Itt tartunk

Nem írtam mostanában, mert baba-fronton nem sok történés van, az egyéb válságokat meg inkább megtartom magunknak. Sajnos voltak negatív történések, ami miatt nem vagyunk jó formában, de lassacskán mászunk kifelé a gödörből... Családi fennforgások és ingatlan-problémák ezek amúgy, a gyerek-projektet és a kapcsolatunkat szerencsére nem érintik (inkább megerősítenek és még eltökéltebbé tesznek mindkettőnket), szóval a blogot érintő fronton semmi vész. :) Bár az utóbbi hetekben ért nem kevés stressz biztosan nem segíti elő a fogamzást...

Férjuram megejtette a spermavizsgálatot és a vérvételt a BMC-ben, így most türelmesen várjuk a december 4-i konzultáció* időpontját, amikor végre érdemben is elkezdődik az ottani pályafutásunk. Úgy számolom, hogy pont azokban a napokban (kb. 5-én vagy 6-án) fog megjönni, szóval nagyon bízom benne, hogy talán bele is vághatunk egy inszeminációba még abban a hónapban... (már ha ez opció az esetünkben és nem legyintenek pl. a bal oldalon nem átjárható petevezetékemre) Ha abból indulok ki, hogy a clostilbegyt-tel stimulált ciklusomban gyakorlatilag a 12. napon volt tüszőrepesztés, akkor most is eljuthatnánk addig még az ünnepek előtt, a karácsonyfa alatt meg reménykedhetnénk a sikerben, újévre pedig ki is derülne...

A türelmes várakozás persze nem telik tétlenül, heti két alkalommal járok a talpreflexológushoz, szorgosan iszom az általa javasolt gyógyteákat, túl vagyok az első méhpempő-kúrán, szedem a vitaminokat (Femibion 800, D vitamin, E vitamin-szelén -cink kombó) és szintén az ő tanácsára kiiktattam az étkezésemből a glutént (a cukor-tiltás mellett, ami ugye eddig is megvolt az IR diéta kapcsán).
Őszintén szólva a megoldást továbbra is az asszisztált reprodukcióban látom, de hiszem, hogy a táplálkozással, vitaminokkal és a reflexológiával jobb formába tudom hozni a szervezetemet és ez is hozzájárul majd a sikerhez.

Hát itt tartunk most.

* a konzultáció persze annak függvénye, hogy a mostani spermavizsgálat nem tér el jelentősen a külsős helyről vitt januári eredményektől, mert ez esetben 1 hónap múlva újra kell ismételni, amire az én drágám előrelátó módon kért is időpontot (dec. 6-ra kapott is), szóval ez még kitolhatja a dolgokat. Próbálom is elérni napok óta emiatt a BMC-t, hogy mik az eredmények, de egyelőre nem vették fel a telefont...pedig kora délután próbáltam, hogy ne a délelőtti hajtásban zavarogjak...

BMC - Nr.2.

Csütörtök délelőttömet a BMC vendégszeretetét élvezve töltöttem, és meg kell hogy mondjam a végeláthatatlan várakozás, sorban állás és miegyéb ellenére én (most is) esküszöm jól éreztem magam ott! Nem tudom megfogalmazni mitől, de valami hihetetlen nyugalom száll meg ott mindig. Még ha odaérkezésemkor (07:55) az épületen kívül, a kertben kanyarog is a sor (!), ha első perctől kezdve látom is, hogy jó hosszú menet lesz, valahogy nem tud kizökkenteni. Sőt. Én, aki egyébként meggyőződésem, hogy antiszociális vagyok, ott mást se csinálok, mint mosolygok mindenkire és türelmesen várom a soromat.
Valahogy azt érzem, hogy jó helyen vagyok és ott kell lennem, mert ők fognak segíteni, hogy babánk legyen. (de ez nem feltétlenül tudatos, ezt most így utólag raktam csak össze, ott tényleg csak annyi volt, hogy jól érzem magam...)
Na akkor az ömlengős érzelmi rész után a lényeg.
Közel másfél órás sorban állás és várakozás után átmentem a főépületbe, letudtam a vérvételt (21. cn + teljes labor, HIV és társai), majd visszamentem a BMC épületébe és beültem az 1. emeleti váróba ultrahangra. Még a vérvételes beutalóim kiadásakor megkérdezte a recepciós hölgy (fogalmam sincs mi a titulusa, de ódákat tudnék zengeni arról, hogy micsoda hajtásban dolgozik, szervez, százfelé áll a feje mégis van pár kedves szava, szóval le a kalappal na), hogy melyik orvoshoz szeretnénk kerülni. Nos elég váratlanul ért a kérdés, ezen még nem sokat gondolkoztam. Valahogy úgy voltam vele, hogy majd eldöntik ők, végülis mindegyik a dolgát végzi legjobb belátása szerint, Konc ugye nagy guru de hát mégiscsak főorvos, biztos nagyon elfoglalt, fogalmam nem volt... illetve de... Szűcs doktorhoz lenne épp némi protekcióm (egyik kollégám révén, meg is adta a mobilszámát de eddig nem akartam felhívni, hiszen még csak a kivizsgálásoknál tartunk, mit tudtam én, hogy ez már szükséges?), szóval ő benne volt a tudatomban, hogy esetleg, de igazából én ezt a véletlenre bíztam volna... aztán az asszisztensnő magától kérdezi, hogy mit szólnék Szűcs doktorhoz? Ezt jelnek vettem, mondtam legyen. :)
Szóval a vérvétel után leültem Szűcs doktor ajtaja előtt sokadmagammal, hogy sort kerítsünk az ultrahangra...majd az asszisztensnő mindenki nevét elsorolja előttem, csak az én mappám nincs a kezében...és hiába ültem végig a sort, engem nem szólítottak...aztán elment a doktor úr is és az asszisztensnő is, én meg ott ültem egymagamban a váróban... ezek után már majdnem mentem volna vissza a földszintre kérdezősködni a recepción, hogy mégis mi lesz velem, mire visszajött az asszisztensnő, hogy ne haragudjak, de a Szűcs doktor úrnak halaszthatatlan dolga akadt, nem fog tudni megvizsgálni, helyette egy másik dokihoz kerülök. Így kerültem vissza az idős dokihoz, aki az első konzultációnál felvette az adatainkat (szégyen, de a nevét még mindig nem tudom)... megvizsgált, minden rendben, nyálkahártya szép vastag, ovuláció megvolt, bal és jobb oldalon is pár apró tüsző (gondolom a következő ciklusokra készülődnek).
Kérdeztem, hogy esetleg meg tudnák-e mondani, hogy a múltkori, 4. ciklusnapi hormoneredményeim milyenek lettek, mennyi volt az FSH-m, de az asszisztensnő elég hamar leszerelt, majd a következő konzultáción Szűcs doktorral megbeszélhetem... (talán jobb is, ha nem idegesítem magam:)
És jöjjön a kevésbé pozitív része annak a napnak. Az ultrahang után siettem is időpontot kérni Szűcs doktor úrhoz, merthogy már csak az a bizonyos konzultáció van hátra, ahol átbeszéljük az összes leletünket és megtudjuk mik a kilátások (férjem ugye jövő héten megy spermavizsgálatra és vérvételre, aztán kész vagyunk). Mikorra kaptunk időpontot? December 4... :( Ugyan a decemberi ciklusom valamikor pont akkor indul majd (5-6. körül), de kétlem, hogy a nagy ünnepek előtti hajrában belevágnánk bármibe is, szóval meg kell emésztenem, hogy ebből már csak január lesz...
De nem baj, elfogadtam, addig is szedem a vitaminokat, járok a talpreflexológushoz, igyekszem testben és lélekben is a jövő évre készülni, amikor biztosan eljön a mi időnk.