Vérvétel 3. cn

Hajnalban a Mensmentis vendégszeretetét élvezhettem egy időre, mert persze megjött és ennek örömére elmentem a 3. ciklusnapi vérvételre, hogy megtudjam, van-e eredménye a 2,5 hónapja tartó IR diétámnak. Elvileg ugye az endokrinológus tanácsait betartva ezzel kezelni lehet az emelkedett FSH értékemet.
Délutánra kiderül. (FSH, LH és ösztradiol eredményeket várok).

Kis ismétlés, hogy eddig milyen értékeim voltak:

2012. augusztus (4. cn):
FSH: 12,97 U/L
LH: 5,97 U/L

2013. április (3. cn):
FSH: 12,18 U/L
LH: 7,26 U/L

2013. május (3.cn):
FSH: 11,57 U/L
LH: 8,02 U/L
Ösztradiol: 116 pmol/L (ezt a korábbi vizsgálatoknál nem nézték)

Közben volt egy AMH mérés is, szintén májusban, 0,8 lett az eredmény...

Az áprilisi és májusi vérvételek között már 2 hétig diétáztam, nem tudom ennek köszönhető-e az a kevéske csökkenés az FSH értékben, én mindenesetre drukkolok és persze reménykedek. Azt nem tudom, hogy az LH miért emelkedett ennyit közel egy év alatt, majd délután kiderül most épp hol tartunk. Úgy tudom, hogy elsősorban az a fontos, hogy az FSH és LH arányának 1-hez kell közelítenie. Ha az LH javára billen a mérleg, akkor inzulinrezisztencia gyanúja áll fenn, bár nekem pont az FSH volt magas, mégis ezt állapították meg.

Pénteken hycosy, ami negatív eredmény esetén azt jelentheti, hogy a következő ciklustól végre elkezdhetünk némi hormonális rásegítéssel, tüszőrepesztő injekcióval időzítve próbálkozni. Nagyon boldog lennék, ha a mi utunk ott véget is érne és sikerülne teherbe esnem. Ősznél tovább így még csak nagyon nagy vonalakban gondolkozom, hogy talán ha addigra sem járunk sikerrel, bejelentkezem egy állami meddőségi központba... Ez még egy nagyon nagy talán, tényleg bizakodó vagyok, hogy nem lesz rá szükség.
Sosem tudom eldönteni, hogy ez a másfél év, ami mögöttünk van vajon intő jel-e már arra nézve, hogy nincs mire várni, vagy türelmesebbnek kéne lennem és hagyni még egy kicsit a dolgokat a saját medrükben folyni és várni, hogy ágyban, párnák közt foganhasson meg a gyerekünk... Nyilván az utóbbit szeretném nagyon, de a türelem ebben a témában nem az erősségem, pláne annak fényében, hogy állandóan jelez egy kis vészcsengő bennem, hogy mi van ha csak az időt húzom, és így is - úgy is a mesterséges megtermékenyítés az én utam? Aztán ott van a másik csengőcske is, amelyik azt a dallamot fújja, hogy ne siettesd az időt, ne akarj mindenáron a dolgok elé vágni, majd jön az a baba, ha jönni akar, mindennek eljön az ideje.
Nagy dilemma ez, fogalmam sincs mi lenne helyes. A férjem részéről a második verzió, ez egyértelmű. De hát melyik férfi vonul önként és dalolva egy meddőségi centrumba? Persze biztos van ilyen, az enyém inkább várna még.

És még egy költői kérdés: hogy lehet elterelni a gondolatokat nap mint nap a baba iránti vágyról? Nekem nagyon nagyon nehezen megy...