terhes a korábban emlegetett kolléganő. És én tényleg nem akartam kiborulni rajta, mégis irigy vagyok és bánt az egész. Hogy miért van az, hogy valaki a fejébe vesz valamit és azonnal sikerül és eléri amit akar, más meg küzd, vágyakozik és semmi eredménye?
A hírt másodkézből hallottam, 100%-ig biztos, hivatalos bejelentés később várható. Amire előre készülnöm kell, mert nem vehetik rajtam észre mennyire zavar, miközben egy olyan ember vagyok, akinek MINDEN az arcára van írva.
Amúgy is megszaporodtak körülöttem a kismamák, a tágabb baráti körben várható egy pár baba érkezése, de hogy nap mint nap nézzem majd itt az irodában a gömbölyödő pocakot? Hát remek lesz...
Persze közben folyamatos lelkifurdalásom van az egész miatt, hogy meg se érdemlek én saját gyereket, mikor a másénak se tudok örülni.
Ha ez nem lenne elég, napok óta babákkal álmodok. A barátnőm babájára vigyáztam 2 éjszakán át non-stop (álmomban még magamhoz is szóltam, hogy hú életben kell tartani ezt a csecsemőt pár óráig, remélem menni fog), egyfolytában altatok, ringatok, jövök-megyek a picikkel.
Csak az a fura ezekben az álmokban, hogy soha nem a saját gyerekeim...
Velük még álmodni se szoktam.
Lehet, hogy amíg magam sem hiszem el, hogy akár lehet saját is, nem is fog megtörténni???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése