Magam is alig hiszem, de tegnap betöltöttem a 33. hetet.
Innen már tényleg visszaszámlálás van, felfoghatatlan, hogy már csak 7 hetünk maradt ezzel a kisfiúval ennyire együtt, 2 in 1... még nagyon nem szeretném, hogy vége legyen, még élvezni akarom minden napját, ahogy belülről bökdös, rugdal, mocorog. (6 héttel előttem járó kismama-sorstárs szerint ez még normális, majd eljön az a nap is, amikor már várni fogom, hogy kibújjon:)
Persze egyre gyakrabban gondolok a szülésre, és nagyon nagyon várom, hogy találkozzunk végre itt a külvilágban is. Vajon milyen lesz az arca, lesz-e haja, kire hasonlít, mekkora lesz, stb.? De annyira még nem vagyok türelmetlen, hogy ne akarjam kiélvezni a hátralévő heteket. Mert önmagában a várandósság is egy akkora csoda, és erre "csak" ez a 9 hónap van, adjuk meg a módját, élvezzük ki rendesen, nem?:)
Szerencsés vagyok, mert jól érzem magam, nincsenek panaszaim. A nagy melegben előfordult, hogy kicsit bedagadt a lábam, vizesedtem, de gyógyteákkal ez is kitűnően orvosolható (tejoltógalaj, zsurló - természetgyógyász javaslatára). Tudok jönni-menni, intézkedni, nem vagyok fáradékony sem, nem érzem tehernek a pocakot. Sőt! :)
Az újdonsült kismamáknak ezúton üzenem, hogy nálam a különböző aggodalmak és parák nem múltak el sem a 12. héten sem a 18. heti genetikai UH után, mindig van min agyalni. :) Mostanában éjszakánként mikor helyezkedem (az alvás azért nem megy már úgy, hogy csak lefekszem, behunyom a szemem és szundi...a forgolódás komoly projekt + az álmok is elég intenzívek, köszönhetően a nem túl mély alvásnak:), egy-egy megfordulás után mindig megsimogatom a kisembert és várom, hogy egy picit mocorogjon, hogy tudjam jól van-e... Tudom ez butaság, de engem megnyugtat, ha kapok egy kis jelzést, hogy nem nyomorgattam össze alvás közben.
A legutóbbi ultrahang vizsgálaton (30. hét) a kisember már fejjel a kijárat felé tartózkodott, de az orvosom szerint ebből még nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket. Lehet még óriás akrobata mutatvány és visszaforgás. Jövő héten megyünk újra, kíváncsi vagyok mit látunk majd. Érzésem szerint ugyanúgy irányban van, de érhetnek még meglepetések. Méretei szerint tartja a kiírás szerinti dátumot, így október 9. körül találkozunk végre.
Még most sem hiszem el, hogy ez velünk történik. Pedig tényleg.
Kívánom, hogy legyen ugyanilyen boldog és kiegyensúlyozott a maradandó pár hét! Utána pedig csodálatos szülést és örömteli találkozást Gyermekeddel :)
VálaszTörlésHúú ez hihetetlen hogy már itt tartotok. De örülök hogy nincs semmi panaszod (vagyis hogy csak apróbbak vannak). Minden jót a folytatáshoz is és várjuk a további híreket.
VálaszTörlésBasszus, el sem hiszem, hogy már az utolsó kört futod… csak most készültél a BMC-be…
VálaszTörlésTök jó, hogy úgy alakult a terhességed, ahogy az enyém, semmi panasz, csak a nagy jóság végig… kívánom, hogy a babázásod is hasonló legyen… :)
De örülök neked és a boldog kismamaságodnak! Tényleg hihetetlen, hogy elrepült az idő! (remélem, hasonló tapasztalások várnak rám is, a későbbiekben megmaradó aggódást sejtettem:) Helló ősz, mindjárt itt az október és egy kisember! :)
VálaszTörlésAnnyira aranyos ez a bejegyzésed. Még emlékszem a pozi teszteléseidre, most meg már arról beszélünk, hogy mikor bújik ki a kisember. Félelmetes tényleg, hogy repül az idő. Szerintem sokan pont ugyanilyen aggódósak leszünk. Én tuti :-) Azért mindig is tudtam, hogy ez a babavárás egy csodálatos boldogságos állapot. :-)
VálaszTörlés