Hosszú évek óta olvasok blogokat a legkülönfélébb témákban. Egy ideje már motoszkál bennem az írás gondolata és az igazat megvallva nem is tudom mire vártam. Hiányzott a kezdő lökés...
A történetem/történetünk korántsem egyedi, nagyon sok pár szeretne családot alapítani és sajnos sokan vannak közöttük olyanok, akiknek az első pár hónap önfeledt próbálkozása nem hozza meg a várt eredményt. Igen, mi is közéjük tartozunk. Lassan másfél éve várjuk a mi kis csodánk érkezését, aki még meg sem fogant, de már tanít minket.
Világ életemben gyereket szerettem volna. Nem voltak karrier álmaim (és mégis sikerült), nem vágytam több diplomára (és mégis lett kettő is), túlzás nélkül állíthatom, hogy kicsi gyerekkoromtól kezdve anya akartam lenni. Három éve találkoztam azzal az emberrel, akivel valóra is válthatom ezt az álmot. Másfél éve döntöttük el, hogy belevágunk. Az első pillanattól kezdve azt mondtam, hogy ráléptünk egy útra, amiről fogalmunk sincs milyen hosszú lesz... nos ilyen hosszúra azért nem számítottam, de bizakodó vagyok és tudom, hogy a várakozás is csak erősít minket, megfontoltabbá és türelmesebb emberekké válunk általa.
És a mi kis csodánk úgyis eljön hozzánk... néz valahonnan fentről és mosolyog magában... "Várjatok még, nemsokára jövök!"
Szia Abigel, szeretnek sok jot es szepet kivanni neked :). Aterzem a vagyaitokat...nemreg olvastam egy konyvet Julia Indichova: The Fertile Heart. Kulfoldrol rendeltem meg, annal inkabb meglepett, h az irono Amerikaba kitelepult kassai magyar zsido. Website-ja is van mar es en nagyon ajanlom, mert mindig feldob a hite. Masfel ev az semmi. Higgyetek benne, olvassatok, gondolkozzatok es figyeljetek magatokra. Amig valakinek rendben vannak a szervei, en abszolut hinnek benne...nekem szerveim sincsenek rendben megis hiszek benne...es azt sem bannam ha vegre lehetne egy tarsam, akivel orokbefogadhatnank egyutt. Milyen nehez neha nekunk! Megis sokkal konnyebb, mint mennyi masvalakinek. Legalabb a lehetoseg adott...:)
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésKöszönöm amiket írtál, utána nézek ennek az írónőnek! Nekem van egy mottóm, mégpedig egy Simone Weil idézet: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." Ez az élet minden területére igaz, időnként az embernek igenis emlékeztetnie kell magát arra, hogy mennyi mindene megvan és milyen szerencsés is sok tekintetben, nem a hiányosságokra kell koncentrálni, hanem hálát adni azért, ami van. Ezért is írtam, hogy ez a meg nem született baba már most tanít minket...tanít arra, hogy türelmesebbek legyünk és élvezzük a jelent, ami megadatott, ne siettessük az időt és ne elégedetlenkedjünk a sorsunkkal, mindennek eljön a maga ideje (és persze minden tőlünk telhetőt meg is teszünk érte).
Köszönöm a jókívánságaidat, remélem, hogy hamarosan megtalálod a párodat és együtt vágtok neki a családalapításnak! Én maximálisan örökbefogadás-párti vagyok, sokat beszélgettünk róla a férjemmel, hogy akár egy saját közös baba után örökbe is fogadnánk... Csodálatos dolognak tartom.